Drakula születése

🧛‍♂️ Drakula: vámpírok, vér és valóság

A történelem és a mítosz határán sokszor elmosódnak a kontúrok – kevés figura bizonyítja ezt olyan látványosan, mint a vámpírkultusz ikonja: Drakula. A név mögött valós történelmi alak rejlik: III. Vlad, a XV. században élt havasalföldi fejedelem, aki brutális módszereiről és legendás kegyetlenségéről vált ismertté.

De hogy lett ebből a valódi uralkodóból az évszázadok óta élő, vért szomjazó élőhalott archetípusa?

🩸 Egy név története: Dracul fia

Vlad apja a Sárkányos Rend tagja volt, innen ered a Dracul név, amely eredetileg sárkányt, később viszont ördögöt is jelentett. Vlad tehát Draculea – vagyis a Sárkány fia, de egyben az Ördög fia is lehetett. E kettősség bőven elegendő volt ahhoz, hogy évszázadokkal később Bram Stoker fantáziáját beindítsa.

📖 Bram Stoker, Vámbéry Ármin és az erdélyi inspiráció

Hogyan született meg a modern vámpírlegenda? – Egy ír író, egy magyar tudós és egy havasalföldi rém nyomában

Amikor 1897-ben megjelent Drakula gróf válogatott rémtettei (ismertebb nevén Drakula), az olvasók világszerte rettegve falták az oldalakat – és egy új korszak kezdődött a horrorirodalomban. Az ír szerző, Bram Stoker regénye nem csupán egy vérszívó arisztokrata rémtetteiről szólt, hanem mélyen merített a történelemből, a folklórból, és nem utolsó sorban – a magyar tudományból is.

A magyar tudós, aki ihletet adhatott Drakulához

Stoker egy ideig a híres színész, Henry Irving menedzsere volt, és rendszeresen járt London társasági életében. Itt ismerkedett meg Vámbéry Árminnal, a magyar orientalista és világutazóval, aki egzotikus történeteivel lenyűgözte a közönséget – és többek szerint Stokert is. Bár az nem bizonyítható, hogy Vámbéry ajánlotta volna neki a „Drakula” nevet, sok forrás említi, hogy beszéltek III. Vlad havasalföldi fejedelemről, azaz Vlad Țepeșről – a karóba húzóként hírhedtté vált történelmi figuráról.

Stoker feljegyzéseiben valóban szerepel egy magyar tudós, akivel Erdélyről és „egy régi, kegyetlen uralkodóról” beszélgetett. A név mellett azonban nem maradt fenn egyértelmű bizonyíték, így csak feltételezhetjük, hogy Vámbéry volt ez a beszélgetőpartner – de ha igen, akkor közvetve ő adott nevet a világ leghíresebb vámpírjának.

🧛 Drakula: egy kitalált karakter történelmi gyökerekkel

A regény főszereplője, Drakula gróf, számos irodalmi és néprajzi elem ötvözete. Stoker hosszasan kutatta a vámpírhiedelmeket – különösen a kelet-európai folklórban. Olvasta Emily Gerard műveit az erdélyi babonákról, és részletes feljegyzéseket készített olyan elemekről, mint a fokhagyma, a feszület, a vér, vagy a beengedés szabálya.

A „Drakula” név eredete a történelmi Dracul címből származik, amit Vlad Tepes apja viselt, a Sárkány Rendjének tagjaként. A „Dracul” szó románul „sárkányt” jelent – de jelenthet „ördögöt” is. Vlad Tepes tehát Draculea volt – vagyis „a Sárkány fia”, de a népnyelvben ez „az Ördög fiára” is vonatkozhatott.

🏰 Erdély – a misztikus helyszín

Stoker soha nem járt személyesen Erdélyben, de részletes földrajzi leírásokat és történelmi utalásokat használt. Drakula gróf kastélyát a Borgói-hágó környékére helyezte, egy kitalált hegycsúcsra, ahonnan a gróf figyeli az alant lakó embereket. Bár Vlad Tepes valóban létezett, ő nem volt székely, és nem élt Erdélyben, hanem Havasalföldön uralkodott. Stoker azonban az erdélyi legendák sűrű erdejében találta meg azt a misztikumot, amit keresett.

📚 Irodalmi újítás, örök legenda

Stoker nemcsak néphagyományból és történelemből merített – hanem irodalmi elődöktől is. Hatással volt rá John Polidori A vámpír című novellája (1819), és Sheridan Le Fanu Carmilla című gótikus elbeszélése (1872). A Drakula regény különlegessége, hogy naplórészletekből, levelekből, újságcikkekből épül fel – így még hitelesebbnek tűnt a korabeli olvasók számára.

🔥 VIII. Ince pápa és a boszorkánybulla

Az egyház hivatalosan is beszállt a természetfeletti elleni küzdelembe: 1484-ben VIII. Ince pápa kiadta a híres-hírhedt boszorkánybullát (Summis desiderantes affectibus), amellyel elismerte a démoni erők létezését.

Két évre rá megszületett a Malleus Maleficarum (A boszorkánypöröly) című kézikönyv, ami egészen a vámpírokig vezetett: démonok, szellemek, megszállott lelkek – mind egy kalap alá kerültek.

A babona és a félelem hivatalossá vált.

🩸 Báthory Erzsébet – a „vérgrófnő” legendája

Báthory Erzsébet (1560–1614) a magyar történelem egyik legismertebb, és talán leginkább félreértett alakja. A nagy múltú Báthori család sarjaként kivételes műveltséget és befolyást örökölt. Férje, Nádasdy Ferenc, a „fekete bégként” ismert törökverő hadvezér volt, akinek halála után Erzsébet egyedül irányította a hatalmas családi birtokokat – köztük a ma Szlovákiában található csejtei várat.

A későbbi korokban Erzsébet neve összeforrt a „vérfürdők” legendájával, mely szerint fiatal lányokat gyilkoltatott meg, hogy azok vérében fürödjön, így őrizve meg fiatalságát és szépségét. A népi és irodalmi hagyományokban ebből a történetből született meg a „női Drakula” alakja – vámpírszerű grófnő, aki több száz áldozatot kínzott és pusztított el. Egyes források szerint szolgálói közreműködésével raboltatta el a lányokat, majd különféle kínzásoknak vetette alá őket – ezek a vádak azonban történelmi bizonyítékokkal csak részben alátámaszthatók.

1610-ben Thurzó György nádor elrendelte a grófnő elleni vizsgálatot. Mintegy 300 tanút hallgattak meg, és 80 halálesetet tulajdonítottak neki. Azonban sem a vádiratban, sem a fennmaradt jegyzőkönyvekben nem szerepel a vérben fürdés vádja – ez a rész valószínűleg egy későbbi, 18. századi irodalmi túlzás, amit főként külföldi szerzők terjesztettek el, a romantika és a gótikus regények világához igazítva Erzsébet alakját.

A valóság árnyaltabb: Erzsébetet sosem állították bíróság elé, hanem per nélkül házi őrizetbe zárták a csejtei vár egyik szobájába, ahol 1614-ben halt meg. Egyes történészek szerint az egész ügy mögött politikai és anyagi érdekek állhattak: például II. Mátyás király jelentős adóssággal tartozott a Báthoryaknak, és a hatalmas Nádasdy–Báthory birtokok megszerzése is motiváló tényező lehetett.

Több mai kutató szerint Báthory Erzsébet inkább egy koncepciós per áldozata, semmint vámpírszerű sorozatgyilkos. A „vérgrófnő” karaktere – bár izgalmas és irodalmilag hálás – valószínűleg nem állja meg a helyét a történelmi tények alapján.

🧾 A vámpírok „aranykora”: Közép-Európa és a halál utáni rettegés

A 18. században a Habsburg Birodalom, Magyarország, Szerbia, Lengyelország és Erdély területén egyre több dokumentált eset született:

• 1725-ben a szerb Peter Blagojevic halála után állítólag visszatért, és megölt kilenc falubelit.

• 1732-ben a katona Arnold Paole sírját felnyitották, testét elégették, mert vámpírgyanús volt.

Ezek az esetek bekerültek a hivatalos bécsi jelentésekbe, és a vámpírvadászat intézményesült.

📚 Calmet és XIV. Benedek pápa – vámpírok a tudomány fényében

A francia bencés szerzetes, Augustin Calmet komolyan vette a kérdést. A Vámpírokról, démonokról és szellemekről című művében sorra veszi a vámpíreseteket – különösen Magyarországról, Csehországból, Sziléziából.

Egyházilag is reagáltak: XIV. Benedek pápa 1749-es „felvilágosult” álláspontja szerint vámpírok nem léteznek, csak a babona az, ami fertőz. De a legenda ettől csak erősebb lett.

🕯️ A regény, ami mindent megváltoztatott

Stoker regénye teljesen új szintre emelte a vámpír karakterét:

• intellektuális, karizmatikus, halhatatlan,

• érzéki, de veszélyes,

• gótikus, de modern.

Az ő Drakulája már nem csupán egy szörny, hanem egy szimbólum, amelyben benne van a halálfélelem, a kíváncsiság, a tiltott vágyak és az idegen kultúráktól való rettegés is.

🎬 És végül: Lugosi Béla – a magyar Drakula

A modern vámpírkultusz nem létezne Lugosi Béla nélkül. A magyar színész játszotta először Drakulát a Broadway-n, majd a világhírű 1931-es Universal-filmben.

Ez a szerep egyszerre tette őt halhatatlanná és zárta ketrecbe – örökké Drakulaként emlékezik rá a világ. A vérszívó gróf és a magyar színpad legendája eggyé vált.