Szegény gyermekkor Prestonban

Richard Arkwright 1732. december 23-án született az angliai Preston városában egy szabómester tizenharmadik gyermekeként. Szülei nem engedhették meg maguknak, hogy iskolába járassák, így Richard unokatestvérétől tanult meg írni és olvasni. Később borbélyként és parókakészítőként dolgozott, ami abban az időben kifejezetten jövedelmező szakmának számított. Egy vízálló parókaszínezési eljárás feltalálásával Arkwright jelentős vagyonra tett szert, amely lehetővé tette, hogy kísérletezni kezdjen a textilipar gépeivel.

A találmány

Arkwright mikor a parókáinak alapanyagot gyűjtött, megismerkedett John Kay warringtoni órással és feltalálóval, akinek a fonógépe teljesen lenyűgözte Arkwrightot. Ám Kaynak és társának elfogyott a pénze a gép kifejlesztésének küszöbén, így elakadtak a munkában. Arkwrightnak volt tőkéje és megbízta Kay-t, készítsen számára egy nagyteljesítményű fonógépet. 
Az eredmény a kor technikai színvonalához képest hihetetlen volt. A szerkezet egyszerre 128 fonalat sodort meg és nem igényelt szakembert a működtetésére. 
A gép azonban túl nehéz volt ahhoz, hogy emberi erővel működtetni lehessen, ezért lovakkal próbálták meghajtani. 
1771-ben sikerült egy olcsóbb megoldást találni: vízikerék biztosította az erőforrást, ezért nevezik sokszor ma is mill-nek (malom) a szövőgyárakat. 
1769-ben bejegyeztették a fonógép szabadalmát

Cromford: az első modern gyár

1771-ben Arkwright Cromfordban létrehozta az első fonógyárat a Derwent folyó partján. Itt új munkaszervezési módszereket vezetett be:
– órarend szerint működő munka: a napszak helyett az órák határozták meg a munkanap hosszát, ami forradalmi újítás volt. 
– folyamatos gyártás: a gyárban a gyártási folyamat minden lépését – a nyersanyag előkészítésétől a kész fonalig  gépek végezték. 
– munkáslakások: Arkwright gyár körüli házakat építtetett munkásai számára, megteremtve ezzel az első gyártelepeket. 
A gyárban dolgozok 2/3-a gyerek volt, akiknek a munkaideje reggel hattól este hétig tartott, akárcsak más angliai gyárakban. A silány minőségű, de rendkivül olcsó fonalak mesés gazdagságot biztosítottak Arkwrightnak. Örököseinek 1792-ben közel félmillió fontot hagyott hátra.