Az önkényuralom évei

Miután 1849-ben véget ért a szabadságharc, a magyaroknak nemcsak a vereséggel kellett szembenézniük, hanem egy teljesen új, rideg és idegen rendszerrel is. Ez volt a Bach-korszak. 

🔁 Egy gyors visszatekintés: áprilisi törvények – remény a változásra

1848 tavaszán úgy tűnt, végre sikerül: jobbágyfelszabadítás, közös teherviselés, szabadságjogok és alkotmányos kormányzás – az áprilisi törvényekkel a magyar nemesség és polgárság régóta vágyott céljai valóra válni látszottak.
Aztán jött a megtorlás.

👑 Ferenc József: „Elbuktátok? Akkor most jövök én!”

A szabadságharc leverése után Ferenc József úgy döntött: Magyarország elvesztette korábbi jogait, mivel fellázadt uralkodója ellen.
Innentől kezdve nem beszélhetünk már tárgyalásról vagy kompromisszumról: önkényuralom következett.

És hogy ki hajtotta ezt végre?
Egy osztrák belügyminiszter, Alexander Bach báró, akiről később egy egész korszakot neveztek el – nem dicséretből.

🗺️ Feldarabolt ország, idegen hivatalnokok

Bach az első dolgaival egyértelművé tette: Magyarországot beolvasztják a birodalomba.

• Erdélyt és Horvátországot külön igazgatás alá helyezték

• A Délvidékből külön tartományt hoztak létre: a Szerb Vajdaságot

• Az ország többi részét 5 kerületre osztották

• A közigazgatást német és szláv hivatalnokok vezették – magyar ruhában
  → a nép őket csúfolta „Bach-huszároknak”

💰 Vámhatár? Nincs. Adó? Lesz! Sok.

A Bach-rendszer egyik fő célja az egységesítés volt:

• eltörölték a magyar-osztrák vámhatárokat

• bevezették az osztrák súly- és mértékrendszert

• az adókat „igazságosan” emelték – többszörösére

• bevezették az osztrák jogrendet is

Közben a szabadságjogokat eltörölték, cenzúra működött, a rendőrség és a besúgók mindenkit figyeltek.

🏰 A Citadella árnyékában – katonai nyomás és félelem

A Gellért-hegy tetején ma csodás panoráma, turisták és a Szabadság-szobor fogad minket. De 170 évvel ezelőtt ez a hely egészen mást jelentett a magyaroknak.

A Citadella (latinul: erődítmény) nem védelmi célból épült, hanem azért, hogy megfélemlítse Pest lakosságát.

💣 Nem a városért, hanem a város ellen

A szabadságharc leverése után a bécsi udvar gyorsan megértette: nem elég elfoglalni egy országot – félelem alatt kell tartani. Ezért döntöttek úgy, hogy a Gellért-hegy tetején katonai erőd épüljön – nem kifelé, az ellenség felé nézve, hanem befelé, a saját városukra célozva.
A 220 méter hosszú, 60 méter széles, 4 méter vastag falakkal körülvett Citadellát 60 ágyúval szerelték fel, amelyek Pest felé irányultak. Szerencsére ezek soha nem sütöttek el forradalmi tömegre – csak díszlövésekre használták őket – de a szándék világos volt.

🛠️ A rombolásra épült

A Citadella nemcsak jelkép, hanem szó szerint is romokra épült.
Az erőd helyén korábban egy ókorból származó eraviszkusz település – egy ún. oppidum – maradványai álltak, amit az új építkezés során elpusztítottak. De nemcsak az ókori emlékek estek áldozatul: a Csillagda, az 1815-ben megnyitott egyetemi csillagvizsgáló is áldozatul esett az 1849-es harcoknak, és az erőd kedvéért teljesen elbontották.

Tudtad? A Csillagdát annak idején három uralkodó is meglátogatta a megnyitón: az orosz, az osztrák és a porosz király – ma ezt diplomáciai gigabemutatónak neveznénk.

👷 Haynau, pénz, és idegen katonák

A Citadellát Julius Jacob von Haynau kezdeményezésére építették – az ő neve egyet jelentett a megtorlással.
Az építkezés 1850-ben indult, és Ferenc József császár 200.000 forintot különített el rá. A tervek Emmanuel Zitta hadmérnök rajzasztaláról kerültek a valóságba – a Citadella pedig 1854-re elkészült.

🧱 A magyarok szemében: a zsarnokság szimbóluma

A Citadella soha nem vált a magyarokévá – lélekben biztosan nem.
Már megépülésekor gyűlölt épület lett, az önkényuralom és a megfélemlítés jelképévé vált.
És bár a Monarchia más erődítési tervei soha nem valósultak meg (pl. Buda köré tervezett teljes gyűrű), a Gellért-hegyi Citadella egyedüli szimbóluma lett a belső elnyomásnak.

És mi lett vele később?

• 1867-ben a kiegyezéssel elvesztette katonai funkcióját

• 1899-ben kivonult az osztrák hadsereg – ekkor jelképesen megbontották az egyik falrészét

• A teljes bontásra nem volt pénz, ezért az épület maradt, csak a funkciója változott

• A második világháborúban újra hadászati célokra használták: légvédelem, raktár, sebesültellátó

• Az 1960-as években idegenforgalmi központ lett – szállodát és vendéglőt is nyitottak benne

• A Szabadság-szobor 1947-ben került a keleti falhoz – azóta ez Budapest egyik ikonikus látképe

🚫 „Nem adjuk fel!” – A passzív ellenállás

A magyar társadalom viszont nem hajtott fejet olyan könnyen:

• divat lett a Kossuth-szakáll, a magyaros ruha

• nem fizettek adót, nem engedelmeskedtek a rendeleteknek

• még az iskolai farsangokat is betiltották, nehogy nemzeti érzések kerüljenek elő

A lázadás jelei a hétköznapi életben is ott voltak – és volt, aki fegyveres újjászervezésen gondolkodott, de ezekre kemény megtorlás érkezett.

⚖️ A haza bölcse: Deák Ferenc

Miközben Kossuth külföldön próbált támogatást szerezni, Deák Ferenc itthon maradt –
eladta birtokait, Pestre költözött, és barátaival együtt elemezte az ország sorsát.
Ő nem lázított – de nem is működött együtt a rendszerrel.

🌍 Kossuth a világban

Kossuth Lajos emigrációba kényszerült:

• Törökország → Amerika → Anglia → Torinó

• beszédeiben és írásaiban az 1848-49-es magyar szabadságharcot népszerűsítette

• 1859-ben már egy új szabadságharc tervével tárgyalt III. Napóleonnal – de ebből nem lett semmi

💔 Széchenyi tragédiája – a legnagyobb magyar utolsó napjai

Széchenyi István, aki mindig óvatosabb politikát képviselt, Az események súlya alatt idegösszeomlást kapott, és Döblingbe vonult vissza.
Itt újra tollat ragadott – megírta „Ein Blick” c. leleplező művét a Bach-rendszer ellen.

De amikor Bécsben házkutatást tartottak nála, és börtönnel fenyegették, Széchenyi 1860. április 8-án öngyilkosságot követett el.
Az ország gyászolta – és a rendszer már inogni kezdett…

Miért fontos ezt tudni?

Mert ezek az évek megmutatták, hogy egy népet nem lehet rendeletekkel leigázni.
A magyarok nem csak katonaként, hanem mindennapi emberként is ellenálltak – ruhával, szóval, hallgatással.
A Bach-rendszer erős volt – de a nemzeti öntudat erősebb.