Kossuth Lajos

„Amely percben Magyarországon akadna ember, aki urává akarna lennie e nemzetnek, aki bármely hatalmat mástól, mint e nemzet képviselői testület kezéből akarna venni, azon emberre, uraim, vigyázzanak önök, az egész nép, és soha semmi esetben ne tűrjék, ne engedjék azt, hogy e nemzet felett más határozhasson valaki, mint e nemzet maga.”

Kossuth beszéde Magyarország függetlenségének kimondásáról, 1849. április 14, Debrecen

Származása

– birtoktalan, evangélikus köznemesi család sarja. Családjának első okleveles említése 1263-ból való. Etnikai hovatartozása kérdéses, de tény, hogy Kossuth nagyapja Kossut Pál még szlovákul levelezett, nagybátyja pedig támogatta a 19. században kibontakozó szlovák nemzeti mozgalmakat. Turóc megyét, ahonnan származott, többségében szlovákok lakták már abban az időben is, ez nem volt egyedülálló. 

– Apja, Kossuth László uradalmi ügyész volt Monokon gróf Andrássy családnál. Anyja, Olaszliszkáról származott, evangélikus, nemesi származású postamester lánya, Weber Karolina. 8 gyerekük született

– Nem tudjuk pontosan, mikor született Kossuth Lajos, mert elégett az az anyakönyv, ami a születési bejegyzését tartalmazta, de Kossuth arról ír, hogy 1802-ben született Monokon, a születésének hónapját és napját viszont ő sem tudta. 

– 1841-ben feleségül vette a római katolikus Meszlényi család lányát Meszlényi Terézia Johannát. 3 gyerekük született: Kossuth Ferenc, Kossuth Vilma és Kossuth Lajos. Felesége 1865-ben elhunyt. Kossuth 30 évvel túlélte őt, de nem házasodott már újra. 

Tanulmányai

– A gimnáziumot Sátoraljaújhelyen, a piaristáknál kezdte, ahol 1810 és 1816 között 5 osztályt végzett.
– Ezután Eperjesen tanult tovább, ahol a 2. humanista osztályt, a filozófa 2 osztályát elvégezte és németül tanult. Eperjesen végezte a joggyakorlatát
– 1823 – megszerezte ügyvédi diplomáját

A fiatal Kossuth Lajos

– 1824-1832 között ügyvéd Zemplén vármegyében. Több nemesi családnak volt az ügyvédje, átvette apja munkájának egy részét
– Sátoraljaújhely ügyésze lett
– Hivatali munkája mellett történeti kronológiákat, fordításokat készített
– 1830-ban a reformellenzék tagjaként kapcsolódott be a politikai életbe. Szerepet játszott kolerabiztosként a járvány további megakadályozásában, az átgondolatlan intézkedések miatt lázadó jobbágyok lecsillapításában
– 1825-27-es országgyűlésen két főrendű özvegy követeként részt vett a pozsonyi országgyűlésen
– 1832-36-os pozsonyi országgyűlésen szintén a távollevő főrendek követeként vett részt. Itt szerkesztette az Országgyűlési Tudósításokat is, melyben a liberális reformellenzéknek a társadalmi haladásért és nemzeti érdekek védelmében vívott harcát népszerűsítette.

Börtönben

1837-ben továbbra is szerkesztette a tudósításokat, bár a nádor megtiltotta. Letartóztatták, a leveleit, írásait lefoglalták, Kossuthot pedig 4 évi börtönre ítélték. Kossuth itt tanult meg angolul, sokat olvasott és írt.
1840-ben kapott amnesztiát Deák Ferenc közbelépésére. Ezután Tinnyére költözött, ahol 60 holdas földjéből élt 1846-ig. 

Reformkor

1841 – a Pesti Hírlap szerkesztője lett. Az állást Landerer Lajos pesti nyomdatulajdonos ajánlotta neki. Nem tartották veszélyesnek az akkor kis példányszámban megjelenő lap hatását. Kossuth ekkor teremtette meg a modern magyar politikai újságírást. Vezércikkei sorra vették a gazdaság és társadalom legégetőbb problémáit. 
– Kossuth önálló nemzetállamot akart a birodalmon belül, de felismerte, hogy a nemesség kevés ehhez a feladathoz a parasztság támogatása nélkül, ezért támogatta a jobbágyfelszabadítást. 
1839-40-es országgyűlésen elfogadták az önkéntes örökváltságot (a jobbágy és a földesúr megállapodnak a váltság összegéről, mellyel kifizeti a használatában levő földek tulajdonjogát és megválthatta az úrbéri terheket). Az udvar azonban ezt nem szentesítette, majd csak 1848-ban fogadják el. A megváltási összegek is elég magasak voltak, többnyire csak módosabb mezővárosokkal vagy falvakkal lehetett szerződéseket kötni. Kossuth szerint kötelező örökváltság bevezetésére lenne szükség

– Elkerülhetetlen a nemesség megadóztatása, a közteherviselés
– A szabadságjogokat ki kell terjeszteni (törvény előtti egyenlőség, népképviseleti országgyűlés és felelős kormány)
– Meg kell erősíteni a polgárságot és magyarosítani

1844-ben fizetésemelést kért, de nem kapta meg, ezért elhagyta a lapot ás a Védegylet folyóiratába, a Hetilapba írta a cikkeit. Az itteni cikkeiben már írt arról, hogy:
– önálló ipart kell teremteni
– védővámokat kell létrehozni (közös vámterület esetén a cseh és osztrák ipar megfojtaná a magyart)
– 1842-ben megalakult a Védegylet, ekkor még csak hazai szövetvásárlásra. 1844-ben mondták ki, hogy a külföldi árukat ki kell szorítani a magyar piacról és megfogadták, hogy 6 évig csak magyar árut vásárolnak, magyar mestereknél dolgoztatnak és olyan iparcikkből nem vesznek külföldit, amiből magyar is van. Az igazgató Kossuth Lajos lett. Kiderült azonban, hogy a Védegylet kitűzőit Bécsben csináltatták. A botrány kirobbanása előtt Kossuth lemondott és a Védegylet csak névleg működött tovább, de jelentősége így is nagy volt. 
-1847 – kidolgozta az Ellenzéki Párt programját. 
-1847/48-as országgyűlésen az alsótáblán ő vezette az ellenzéket. Célja: azonnali örökváltság, közteherviselés, Magyarország pénzügyi önállósága 

Kossuth és Széchenyi vitája 

Széchenyi István és Kossuth Lajos ellentéte a reformkor egyik meghatározó vitája volt, amely a modern Magyarország kialakulásának irányáról, üteméről és eszközeiről szólt. Az ellentétük alapvetően a következő kérdések köré csoportosult:

1. A változások üteme

• Széchenyi fokozatos, lassú reformokat javasolt, amelyek a társadalom és a gazdaság megerősítésén alapultak. Szerinte először az infrastruktúrát és a gazdaságot kellett fejleszteni (pl. Duna szabályozása, Lánchíd építése), és csak ezután lehetett politikai reformokat bevezetni.
• Kossuth gyorsabb, radikálisabb átalakulást sürgetett. Úgy vélte, hogy az ország függetlensége és politikai szabadsága érdekében azonnali lépésekre van szükség, akár konfliktusok árán is.

2. A reformok iránya

• Széchenyi az arisztokrácia szerepét hangsúlyozta, mivel úgy gondolta, hogy az ő vezetésükkel lehet stabilan megvalósítani a reformokat. Kritikusan szemlélte a széles néprétegek bevonását a politikába, mivel tartott attól, hogy a radikális változások káoszhoz vezethetnek.
• Kossuth a nemesi középosztály és a jobbágyság aktív szerepét támogatta. A politikai nemzet szélesítése, a jobbágyfelszabadítás és az alkotmányos átalakulás központi elemei voltak az elképzeléseinek.

3. Hitel és gazdaság

• Széchenyi a „Hitel” című művében megfogalmazott gazdasági elképzelései a földbirtok alapú fejlődést helyezték előtérbe. Úgy vélte, hogy a hitelnyújtás és a birtokos nemesség reformjai révén lehet megteremteni a modern gazdaság alapjait.
• Kossuth inkább a kereskedelem és az ipar fejlesztését hangsúlyozta, valamint a jobbágyfelszabadítás gazdasági alapjait kívánta megteremteni.

4. Politikai eszközök

• Széchenyi lojális volt a Habsburg-dinasztiához, és úgy gondolta, hogy a reformokat az osztrák hatalommal való együttműködésben lehet elérni. Kerülte a konfliktust a birodalommal.
• Kossuth a Habsburg-ellenes érzelmek egyik vezető alakja volt, és Magyarország nagyobb politikai autonómiájáért küzdött. Az osztrák hatalommal való szembenállást is elfogadhatónak tartotta, ha az a magyar érdekeket szolgálta.

A vita csúcspontja:

A reformkor során számos kérdésben nyilvános vitát folytattak, például a közteherviselésről, a jobbágyfelszabadításról és a politikai jogokról. Legismertebb vitájuk az 1841-es Pesti Hírlap körül zajlott, amikor Széchenyi „Kelet Népe” című művében bírálta Kossuth radikális nézeteit, míg Kossuth Széchenyit túl óvatosnak és lassúnak tartotta.

Összegzés:

• Széchenyi: Óvatos, fokozatos reformok; gazdasági fejlesztés a politikai változások előtt; együttműködés a Habsburgokkal.
• Kossuth: Gyors, radikális politikai változások; a nemzet szélesebb rétegeinek bevonása; konfliktus is vállalható a magyar érdekekért.

A két államférfi vitája jól mutatja a reformkor dilemmáit, de céljuk közös volt: Magyarország modernizációja és felemelkedése.