Népesség a középkorban

Európa és lakói

A középkori Európa lakosságáról nincsenek pontos adataink, mivel ekkoriban még nem tartottak népszámlálásokat. Az uralkodóknak azonban tisztában kellett lenniük azzal, hogy hány család fizet adót, a birtokosoknak pedig, hogy mekkora földterületük van és hány ember él rajta. A városi lakosságot is nyilvántartották. Ezekből az adatokból próbálhatunk következtetéseket levonni egy-egy királyság vagy Európa lakosságáról, de ezek az adatok meglehetősen bizonytalanok, így csak feltételezésekre hagyatkozhatunk.

. Forrás: Josiah C. Russell, „Population in Europe,” in Carlo M. Cipolla, ed., The Fontana Economic History of Europe, Vol. I: The Middle Ages (Glasgow: Collins/Fontana, 1972), 25-71.

Mi olvasható le ezekről a grafikonokról? 

A grafikon a népesség növekedésének és csökkenésének tendenciáit mutatja a középkor során.
A különböző színek alapján könnyen összehasonlíthatóak a régiók népességi változásai. 

Európai népesség összesen (kék vonal)

500 körül: a népesség 27,5 millió volt, 1340 körül pedig elérte a csúcsát: 73,5 millió fővel. Ez a népességi növekedés  összefüggésben állhat  a mezőgazdasági forradalommal, a jobb időjárási viszonyokkal és a társadalmi stabilitással.
1450 körül a népesség jelentősen csökken, 50 millió főre, ami leginkább a pestisjárványnak volt köszönhető. Az 1347-1351 között zajló pestisjárvány drámai módon csökkentette a lakosság számát Európában. 

Dél-Európa (zöld vonal)

500 körül: a népesség 13 millió fő volt.
A népesség lassan növekedett egészen a 14. századig, amikor elérte a 25 mllió főt. 
1450 után a népesség csökken, majd 19 millió fő körül stabilizálódik.

Nyugat/Közép-Európa (narancssárga vonal):

500 körül: a lakosság 9,5 millió fő volt
A 14. századra elérte ez a szám a 13 millió főt, ami szintén a gazdasági és társadalmi növekedést tükrözi.
1450 körül: a pestis után a népesség 9,3 millió főre csökkent, amely szinte teljesen visszaesett az 500 körüli szintre. 

Kelet-Európa (barna vonal):

500 körül: a lakosság becslések szerint 5,5 millió fő volt. 
A lakosság száma lassan növekedett, és 1340-re elérte a 35,5 millió főt. 
1450 után: jelentős csökkenés következett, és a lakosság 22,5 millió főre esett vissza, amely nagyarányú népességvesztésre utal. 

Következtetések:

A grafikon alapján az összes régióban fokozatos népességnövekedés figyelhető meg a középkor első felében. Ez összefüggésben lehet a mezőgazdaság fejlődésével, az új földmüvelési technikák (pl. háromnyomásos földművelés) bevezetésével.
1347-1353 között pestisjárvány pusztított, amely az összes európai régióban jelentős népességcsökkenést eredeményezett. 
Regionális különbségek: Kelet-Európa népessége dinamikusan növekedett a 14. századig, de a pestis utáni időszakban súlyos visszaesést szenvedett el. 
Nyugat- és Közép-Európában a népesség viszonylag lassan nőtt, de a pestis idején a csökkenés aránylag nagy mértékű volt. 

A fekete halál

A középkorban rejtélyes betegség jelent meg Európában: a pestis.
Mozaweb: pestisdoktor, fertőzési lánc, halálozási ráta

A középkorban egy titokzatos és halálos betegség jelent meg Európában: a pestis, amit később „Fekete Halál” néven ismertek. Ez volt az egyik legszörnyűbb járvány a történelemben, és hatalmas pusztítást végzett.

A pestis valószínűleg a selyemúton keresztül érkezett Európába, amely a kereskedők útvonala volt Ázsiától egészen Európáig. A gyors kereskedelem miatt a fertőzés is nagyon hamar elterjedt. A pestisjárvány alatt Európa lakosságának nagyjából 30-60%-a vesztette életét. Ez annyira súlyos volt, hogy az emberek száma csak 150 évvel később érte el újra a járvány előtti szintet.

A pestist a Yersinia pestis nevű baktérium okozza, de erre csak 1894-ben jöttek rá, amikor egy Alexandre Yersin nevű francia tudós felfedezte a baktériumot. Ez egy nagyon fertőző baktérium, amit patkányok terjesztettek, mivel a kereskedőhajókon utazó patkányok a kikötőből kikötőbe vitték magukkal. A patkányokon élő bolhák megfertőződtek, és a csípéseikkel terjesztették tovább a betegséget más állatokra és emberekre.

A pestis három fő típusa létezik:

1. Bubópestis: Ez a legismertebb típus. A bőrön kékes-feketés dudorok, ún. nyirokcsomó-duzzanatok jelentek meg, innen kapta a nevét.
2. Tüdőpestis: Ez a tüdőt támadja meg, és nagyon gyorsan terjed emberről emberre.
3. Szeptikus pestis: Ez a véráramot támadja meg, és a legveszélyesebb típus.

Az emberek különböző módokon próbáltak védekezni a pestis ellen. Sokan elzárkóztak otthonaikban, vagy elmenekültek a fertőzött területekről. Voltak olyanok is, akik megpróbálták ápolni a betegeket. Ehhez speciális öltözéket viseltek, amit pestisdoktornak neveztek. A pestisdoktor viseletét egy francia király orvosa, Charles Delorme találta ki a 17. század elején.

A pestisdoktorok hosszú köpenyt, széles karimájú kalapot és különleges, csőr alakú maszkot viseltek. Ez a maszk segített, hogy ne lélegezzék be a fertőző levegőt, mivel a csőrbe gyógynövényeket és illatos anyagokat tettek, hogy szűrjék a levegőt. A testüket könnyen lemosható ruhadarabok borították, és kesztyűt is viseltek, hogy megvédjék magukat.

Ismétlő kérdések:

Mely eseményekhez kötik a középkor elejét és végét?
Honnan tudunk következtetni a középkori népesség nagyságára? Miért nem pontosak ezek az adatok?
Sorold fel, milyen okai lehettek a népesség növekedésének és fogyásának a középkorban?