A Bach-korszak

A közigazgatás átalakításának kezdete (1849)

A Tisza vidékén még zajlottak a harcok, amikor Schwarzenberg javaslatára megkezdődött a polgári közigazgatás alapjainak lerakása. Az új rendszert még a kortársak is a belügyminiszter személyével azonosították, pedig kiépítése már 1849. júniusában megkezdődött.

A hadsereg főparancsnoka Haynau, a polgári ügyek intézője pedig Karl Geringer lett. Az országot 5 kerületre osztották: Pest, Pozsony, Sopron, Kassa, Nagyvárad központokkal. A Szerb Vajdaságot, Temesi Bánságot, Határőrvidéket, Horvátországot és Erdélyt leválasztották a magyar koronatartományról.

A Bach-rendszer hatásai Magyarországon

A kerületek parancsnokai a közigazgatás és a végrehajtás vezetői, felelősek voltak a kivételes állapot betartásáért. A polgári közigazgatás élén a császári és királyi helytartótanács állt Geringer irányításával.

1851-ben a császár a katonai és polgári kormányzóvá Albrecht főherceget nevezte ki, aki 1860-ig töltötte be ezt a tisztséget.

A Bach-huszárok és a hivatalnokrendszer

14 polgári kerületet alakított ki, melyek élén konzervatív magyar arisztokraták álltak. Bach azonban nem bízott bennük meg, ezért melléjük még belügyminisztériumi biztosokat helyezett. A hagyományos megyerendszert a kerületeknek rendelték alá. Bach igyekezett mindent irányítása alatt tartani, új tisztségviselők ezreit állította munkába.

Az országba áramló hivatalnokok számára vitézkötéses atillát, kunkalapos, görbe kardos magyaros viseletet írt elő, ami miatt csak Bach-huszároknak csúfolták őket.

A Bach-rendszer társadalmi és gazdasági hatásai

A közigazgatás működését a Kempen vezette rendőrség, csendőrség és a jól kiépített besúgóhálózat egészítette ki. Az élet szinte minden részét behálózta a szigorú ellenőrzés, a hatóságok még a magánélet felett is gyámkodtak.

A belügyminiszter érvényesítette a gazdasági és jogi liberalizmus egyes alapelemeit. Az 1848-as áprilisi törvényekre épülő úrbéri pátens újraszabályozta a jobbágyfelszabadítást, előírva a földek 20%-ának paraszti megváltását. A földbirtokstruktúra alapjai nem változtak meg, de az állami kárpótlás lassúsága (kárpótlási kötvények azonnali kifizetések helyett) miatt a középbirtokos nemesség egyre inkább a tartalékait élte fel.

Megvalósult a törvény előtti egyenlőség, de a törvényesség nem.
A 6 és 12 év közötti gyermekek számára kötelezővé tették az elemi oktatást, ám a középiskolai oktatásban a leplezetlen germanizáció uralkodott.

A Bach-rendszer gazdasági nehézségei és bukása

A közigazgatási és rendfenntartó rendszer fenntartása óriási költségeket emésztett fel. Az országban állomásozó katonai és rendőri erő fenntartása 90%-kal haladta meg az orosz, és 300%-kal az angol költségvetés hasonló tételeit. Az emelkedő állami kiadások fedezésére az adókat drasztikusan megemelték: másfél évtized alatt háromszorosára nőttek az adóterhek, ám ez sem volt elegendő a kiadások fedezésére.

A külpolitikai kudarcok, különösen az osztrák vereség a 1859-es solferinói csatában, világossá tették, hogy a rendszer tarthatatlan. 1857-re egyértelművé vált Bach számára is, hogy a rendszer nem működhet tovább. Ferenc József végül leváltotta, és Vatikánba küldte nagykövetként.

Az osztrák igazgatás kudarca és a rendszer bukása

Bár a Bach-rendszer kezdetben hatékonynak tűnt, a magyar lakosság elutasítása és az osztrák gazdaság gyengesége miatt egyre tarthatatlanabbá vált. A magyar ellenállás passzív formákban nyilvánult meg:

• adómegkerülés,

• osztrák hivatalnokokkal szembeni szabotázs,

• tiltakozások.

1860-ra Ferenc József belátta, hogy a rendszer fenntarthatatlan, így megkezdődtek az új kiegyezési tárgyalások, amelyek végül az 1867-es kiegyezéshez vezettek.

Konklúzió

A Bach-rendszer a magyar történelem egyik legmeghatározóbb korszakát jelenti, amely révén az osztrák uralom kísérletet tett a magyar nemzeti identitás felszámolására. Az elnyomás ellenére a magyarok ellenálltak, és végül a rendszert felszámolták, ami megnyitotta az utat a kiegyezés felé.