A megtorlás árnyékában

A megtorlás politikai háttere

Ferenc József és az osztrák politikai vezetés egyetétett abban, hogy a magyar forradalom nem maradhat válaszlépés nélkül. Azonban mértékében és módjában nem volt egyetétés:

• Metternich kíméletet kért,
• Miklós cár kegyelmet javasolt,
• Palmerston brit külügyminiszter pedig figyelmeztette az osztrákokat, hogy a brutális megtorlás hosszútávon csak ellenállást fog szülni.

Ennek ellenére az osztrák minisztertanács felhatalmazta Julius Haynaut, hogy az elfogott magyar tisztekkel és politikai vezetőkkel saját belátása szerint bánjon.

„Én vagyok az az ember, aki rendet fog teremteni. Nyugodt lelkiismerettel lövetek agyon százakat is, mert szilárd meggyőződésem, hogy az egyetlen mód intő példát szolgáltatni minden jövendő forradalomnak.”
(Julius Haynau)

Haynau nem is várakozott sokáig: hamarosan tömeges kivégzések kezdődtek, amelyek közül a legemblematikusabb az 1849. október 6-i aradi vértanúk kivégzése volt.

A megtorlás kegyetlenségei

• 120 halálos ítélet
• 1200 bebörtönzött forradalmár
• 50 000 magyar katonát kényszerítettek a császári seregbe

A szabadságharc vezetőit különböző módon büntették:

• Kivégeztek (Aradi vértanúk, Batthyány Lajos),
• Börtönbe vetettek (Damjanich János, Kossuth Lajos támogatói),
• Kényszersorozással az osztrák hadseregbe küldtek (főleg honvédeket).

Ezzel egyidőben az abszolutizmus kiépítése is megkezdődött, amelyet Alexander Bach bécsi politikus vezetett.

Haynau bukása és utóélete

A brutális megtorlás végül Haynau vesztét is okozta. 1850-ben nyugdíjazták, mert figyelmen kívül hagyta az osztrák kormány azon intézkedését, hogy a kivégzéseket le kell állítani.

Haynau ezek után Európába utazott, de mindenhol ellenszenv fogadta:

• Londonban egy sörfőzde munkásai megverték,
• Párizsban és Brüsszelben tiltakozások kísérték,
• Berlinben viszont hősként fogadták.

  Egy újság így számolt be a Londonban történtekről:

  Legelőször egy zsupp szalmát, vagy egy kötés szénát ejtettek reá a padlásról s a munkástömeg erre nagy lármával megrohanta, megdobálták árpával, mindenféle szeméttel, lim-lommal és kezdték páholni söprűkkel, stb. Mindenfelől ordította a tömeg, hogy «Down with the Austrian butcher!» (Le az osztrák mészárossal) Haynau és társai erre keresztültörtek a haragos embertömegen s kiszaladtak a gyárból, de ismét vesztökre, mert odakünn már mintegy 500 főnyire becsült csőcselék várt reá, többnyire munkások, kőszénhordók (coal-heavers), utczai gyerkőczök és még asszonyok is, kik szitkolódva káromkodva ütötték-verték, letépték kabátját a hátáról és hosszú sárga bajuszánál fogva hurczolták még végig a Bankside nevű úton, mely a Themse partján húzódik végig. A tábornok esze-veszetten futott, míg végre eljutott egy korcsmához, a George public house-hoz, melynek nyitott ajtaján át bemenekült a házba, a korcsmárosné, Mrs. Benfield, nagy ámulatára és itt elrejtőzött egy ágy alatt. Legnagyobb szerencséjére a ház ódon szerkezetű volt sok ajtó­val s ezért, midőn a tömeg utána nyomult s egymásután föltörte az ajtókat, nem akadtak reá. Meg is ölték volna talán, ha a megrémült korcsmárosné nem küldött volna gyorsfutárt a rendőrségért a közeli southwarki állomáshoz, honnan rövid idő múlva Inspector Squires több rend­őrrel megjelent a kik kiszabadították Haynaut kényes helyzetéből.

  (Vasárnapi Ujság 1903. 50. szám Haynau kalandja Londonban)
  

Bécsben díszpolgárrá választották, de halála is misztikus legendákhoz kapcsolódik. Egyesek szerint a boncolás közben vették észre, hogy még él…

Következmények és a kiegyezés felé vezető út

A Haynau-féle megtorlás előkészítette a terepet az abszolutizmus korszakának, amely végül a kiegyezéshez vezetett. A passzív ellenállás és Deák Ferenc politikája jelentette a kivezető utat a terrorból.