Kalandozások

Podcast Bácsatyai Dániel történésszel

A magyarság a honfoglalás idején nomád életmódot folytatott, főleg juhokat és lovakat tenyésztett. A földművelés alig játszhatott szerepet az életükben. A hiányzó élelmiszert és egyéb termékeket a letelepült szomszédaik kirablásából próbálták megszerezni. 
Árpád vezetésével megérkeztek a Kárpát-medencébe. A Duna-Garam vonaláig megszállták a területet, majd megszerezték Erdélyt. A Kárpátok hágóinak lezárásával elhárították az esetleges besenyő betörtést is, majd nemsokára már Észak-Itáliába törtek be. A hazatérő sereg elfoglaltat Dunántúlt és felmorzsolták a Morva Fejedelemséget. A Keleti Frank Királyság a veszélyeztetett bajor területek megvédésére és a Dunántúl visszaszerzésére ellentámadást indított. 907-ben Árpád megsemmisítette a német sereget. 
Árpád a pozsonyi csata után néhány hónappal elhunyt. A magyarok létszámát ekkor félmillió főre teszik. 

A kalandozások korát 899-970 közé tesszük.  A honfoglalás után indított zsákmányszerző hadjáratokat nevezzük kalandozásoknak. Célja:
– zsákmányszerzés (nemesfém, luxuscikk, hadifoglyok)
– a területek megadóztatása
Gyakran kihasználták a belső viszályokat és zsoldosként is harcoltak a német területeken egyik fél oldalán. 
A Bizánci Birodalomba is betörtek (Botond monda)
A német területi széttagoltság felszámolásával azonban megtört a lendület és 
933-ban Merseburgnál
955-ben Augsburgnál súlyos vereséget szenvedtek a csapatok.  Vezetőjüket Lélt elfogták és kivégezték. Ezt a tragikus eseményt próbálja a Lehel kürtjének mondája megszépíteni. 
970-ben véget értek a kalandozások, Ekkor Árpád unokája, Taksony volt a fejedelem.

Forrás:

Svájcban található a St. Gallen-i (zánkt gallen) kolostor, amelynek szerzetesei elszenvedték a magyar kalandozásokat. A kolostor történetét megíró munkák között maradt fenn a következő. Gyűjtsd ki a füzetedbe, mit zsákmányoltak: 

„Volt pedig akkoriban a mieink között egy buta és együgyű barát, név szerint Heribald […], aki, mikor néhányan mondták neki, hogy meneküljön [a magyarok elől], mondta: Meneküljön, aki akar, én ugyan nem, mert a kamrás nem adta ki a sarura való bőrt, […] és így várta a betörő magyarokat rendületlenül. Akik egyedül őt találták [a kolostorban] rettenthetetlenül. Tolmácsok közreműködésével kikérdezték […], hogy hol van elrejtve a hely kincstára. Midőn az buzgón a templomkincstár rejtett ajtajához vezette őket. Feltörvén azt, gyertyatartókon és aranyozott koronákon kívül, amit a menekülők hagytak hátra, semmit sem találtak ott. Pofonokkal fenyegették meg, mert becsapta őket. Közülük ketten felmásztak a haranglábra, úgy gondolván, hogy az annak csúcsán lévő kakas aranyból van […], s miközben az egyikük előrehajolt, hogy lándzsájával leszakítsa, a magasból az udvarra zuhant és elpusztult. […] Mikor a barátok pincéjében az egyikük szekercéjével feltépte az abroncsot [a hordóról], Heribald így szólt: »Hagyd abba, jó ember, mit gondolsz, mit iszunk majd, ha ti elmentek?« A magyarok nem bántották hát a balga barát hordóit.”
Mese hozzá: Szentgalleni kaland