Semmelweis Ignác

Gyerekkora és családi háttere

1818. július 1-jén egy budai kis házban, a tabáni Palota utcában (ma Apród utca), megszületett egy fiú, akinek élete nemcsak a magyar, de az egyetemes orvostörténelem lapjaira is felkerült. Ignác Fülöp, a tízgyermekes Semmelweis család ötödik gyermeke, egy kereskedő apa és egy szorgalmas, sváb anya gyermekeként látta meg a napvilágot. A szülőházban édesapja, Semmelweis József, egy jól menő fűszerüzletet vezetett, amely kényelmes életet biztosított a családnak. Édesanyja, Müller Terézia, a Krisztinaváros egyik leggazdagabb kocsigyártójának lánya volt, így Ignác már fiatalon két világ határán nőtt fel: a kereskedők gyakorlati szemléletét és a német pontosságot ötvözte későbbi tudományos munkájában.

Ignácot a közeli Tabáni Plébániatemplomban keresztelték meg. A családnevet az akkori írásbeliség következetlensége miatt többféleképpen jegyezték le, mint Semmelweis, Semmelweiss vagy akár Semelveisz, de a név mögött mindig ugyanaz a család állt

Tanulmányai

Középiskolai tanulmányait a székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnáziumban és a budai Egyetemi Katolikus Gimnáziumban végezte el. Kiváló eredményei után 1837-ben a Bécsi Egyetem jogi fakultásán kezdte meg tanulmányait, de még abban az évben átiratkozott az orvosi karra, ahol medikus lakótársai hatására döntött az orvosi pálya mellett.

Tanulmányait Bécsben kezdte, majd a 2–3. évet Pesten végezte az Újvilág utcai (ma Semmelweis utca) egyetemen. A 4–5. évfolyamot ismét Bécsben töltötte. Tanárai, különösen Karl von Rokitansky és Josef von Škoda, felfigyeltek tehetségére. Rokitansky engedélyével rendszeresen boncolásokat végzett, ami alapvetően meghatározta későbbi kutatómunkáját.
1844. május 21-én szerezte meg orvosi diplomáját botanikai doktori értekezésével (Tractatus de Vita Plantarum), majd augusztus 4-én szülészmesteri oklevelét is átvette. 1845. november 30-án sebészdoktorrá avatták.

A gyermekágyi láz felismerése

1846-ban tanársegédi állást kapott a bécsi közkórház szülészeti osztályán. Megfigyelte, hogy az orvosok által vezetett osztályokon a gyermekágyi láz miatti halálozási arány lényegesen magasabb volt, mint a bábák által kezelt osztályokon. E különbséget elemezve barátja, Jakob Kolletschka halála világított rá a betegség okára: Kolletschka boncolás közben keletkezett kézsérülése vérmérgezést okozott, amely megegyezett a gyermekágyi láz tüneteivel. Semmelweis felismerte, hogy az orvosok a boncolásokról fertőtlenítés nélkül mentek a szülészeti osztályra, és fertőző anyagokat vittek át a várandós nőkre.

1847 májusában klórmeszes kézmosást vezetett be, amely drasztikusan csökkentette a halálozási arányt. A módszert később még továbbfejlesztette, és kötelezővé tette a betegek közötti vizsgálatok közötti kézfertőtlenítést is. Bár az eredmények magukért beszéltek, módszere a kollégái körében népszerűtlen volt, mert hosszadalmas és kellemetlen eljárásnak tartották, ráadásul a lúg irritálta a bőrt.

Sebészeti munkásság

Semmelweis nemcsak a szülészetben, hanem a sebészetben is úttörőnek bizonyult. 1857-ben végrehajtotta Magyarország második császármetszését, amely során az anya életét ugyan nem sikerült megmentenie, de a beavatkozás jelentős orvosi eredmény volt.
1863-ban ő végezte az első sikeres petefészek-műtétet gyulladt szerv eltávolításával.

Tudományos tevékenysége

Semmelweis 1858-ban publikálta felfedezését először az Orvosi Hetilapban barátja, Markusovszky Lajos biztatására. 1861-ben adta ki német nyelvű könyvét (Die Aetiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers), amelyben összefoglalta kutatási eredményeit és tapasztalatait. Bár munkássága jelentős volt, a kortárs orvostársadalom nem fogadta el széles körben.

Oktatói munkásság

Semmelweis 1858-ban publikálta felfedezését először az Orvosi Hetilapban barátja, Markusovszky Lajos biztatására. 1861-ben adta ki német nyelvű könyvét (Die Aetiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers), amelyben összefoglalta kutatási eredményeit és tapasztalatait. Bár munkássága jelentős volt, a kortárs orvostársadalom nem fogadta el széles körben.

Magánélet

1857-ben feleségül vette Weidenhofer Máriát, akitől öt gyermeke született, közülük hárman érték meg a felnőttkort. Családi élete boldog volt, de szakmai kudarcai és az állandó elutasítás mély nyomokat hagytak lelki állapotán.

Halála és öröksége

Élete vége felé Semmelweis viselkedése megváltozott. Sokan elmezavarra gyanakodtak, amelyet valószínűleg a szakmai elutasítás és az állandó stressz idézett elő. 1865-ben a döblingi elmegyógyintézetbe került, ahol brutális bánásmódban részesült. Két héttel később, augusztus 13-án halt meg. Halálának pontos oka máig vita tárgyát képezi, de valószínűleg szepszis végzett vele.

Semmelweis munkásságát csak évekkel halála után ismerték el. Louis Pasteur és Joseph Lister kutatásai igazolták módszereinek tudományos alapjait. 1969-ben a Budapesti Orvostudományi Egyetem felvette a nevét, amely ma is az ő örökségét ápolja.

Semmelweis Ignác története nemcsak az orvostudomány, hanem az emberi kitartás, a felfedezés és az igazság keresésének példája. Emléke örökre velünk marad, mint az „anyák megmentője”, aki emberségével és tudományos éleslátásával milliók életét mentette meg.