Károly Róbert – Fontos személyek
Ki támogatta I. Károlyt, ki akadályozta a hatalma megszilárdítását, és kik ültek vele később egy tárgyalóasztalhoz Visegrádon? Ebben a korszakban a szereplők kapcsolatai sokszor változtak: ugyanaz a főúr lehetett egyszer szövetséges, később pedig ellenfél.
Nem egyszerűen „jók” és „rosszak” álltak egymással szemben
A 14. század eleji magyar politikában a szövetségek változhattak. A tartományurak saját hatalmukat igyekeztek megőrizni, miközben különböző időpontokban valamelyik trónkövetelőt vagy éppen I. Károlyt támogatták.
Voltak főurak és egyházi vezetők, akik már korán mellé álltak, vagy diplomáciai eszközökkel segítették királyságának elfogadását.
Egyes nagyurak elismerték Károlyt királynak, saját területükön mégsem mondtak le önálló hatalmukról.
Aki az egyik évben a király oldalán állt, néhány évvel később már fegyverrel is szembefordulhatott vele.
Ezért fontos a szereplőket kapcsolatukban nézni: I. Károly uralmának megszilárdulását nem lehet egyszerűen „király kontra tartományurak” történetként elmesélni.
I. Károly – Károly Róbert
Károly az Anjou-házból származott, és az Árpád-házzal nőági rokonságban állt. III. András halála után Magyarország trónjáért Vencellel és Ottóval is meg kellett küzdenie.
1301-ben koronázták meg először, de csak a harmadik, 1310-es székesfehérvári koronázás felelt meg minden hagyományos feltételnek. Ettől még az ország nagy részében erős tartományurak gyakorolták a tényleges hatalmat.
A következő években Károly fokozatosan felszámolta az önálló tartományúri hatalmi központokat. Uralkodása második felében átalakította a királyi pénzügyeket, ösztönözte a nemesfémbányászatot, aranyforintot veretett, és Visegrádon rendezte be királyi székhelyét.
Csák Máté
Csák Máté a 13–14. század fordulóján az ország északnyugati részének leghatalmasabb főura lett. Várak, birtokok, tisztségek és katonai erő összpontosult a kezében.
Kapcsolata Károllyal többször változott. 1308 novemberében Kékesen megállapodást kötött Gentilis bíborossal, és elismerte Károlyt királyának. Saját tartományában azonban továbbra is nagyfokú önállósággal gyakorolta hatalmát.
A kapcsolat rövidesen ismét megromlott. Gentilis 1311-ben kiközösítette Csák Mátét. Az 1312-es rozgonyi csatában nem ő vezette személyesen a király ellen harcoló sereget, de csapatokat küldött az Aba-fiak támogatására.
Károly életében nem tudta teljesen felszámolni Csák Máté tartományát. A nagyúr 1321-ben meghalt, ezután a király rövid idő alatt megszerezte hatalmának legfontosabb központjait.
Kán László
Kán László erdélyi vajdaként olyan erős hatalmi központot épített ki, hogy a trónharcok idején egyik királyjelölt sem hagyhatta figyelmen kívül.
1307-ben elfogta Ottót, aki magával vitte Erdélybe a Szent Koronát. Így a korona Kán László birtokába került.
Ez különösen fontos lett Károly számára: amíg nem szerezte vissza a Szent Koronát, nem kerülhetett sor a minden hagyományos feltételnek megfelelő koronázásra.
Gentilis bíboros és Károly hívei hosszú tárgyalásokkal és egyházi nyomással próbálták engedelmességre bírni az erdélyi vajdát. 1310-re sikerült elérni, hogy a Szent Koronát kiadja.
Aba Amadé
Aba Amadé jó példa arra, hogy a tartományurakat nem lehet egyszerűen Károly ellenfeleinek tekinteni. Saját tartományában rendkívül nagy hatalommal rendelkezett, közben pedig I. Károly egyik legrégebbi és legfontosabb főúri támogatója volt.
Hatalma Északkelet-Magyarország több vármegyéjére kiterjedt. Gönc fontos központja volt, és több várat, birtokot, vámot és jövedelmet ellenőrzött.
A problémát az jelentette, hogy tartományúri hatalma időnként magát a királyi hatalom gyakorlását is akadályozta. Kassa polgáraival különösen feszült viszonyba került.
1311 szeptemberében Kassán egy fegyveres összecsapásban megölték. Halála után fiai nem fogadták el a király által közvetített rendezést, Csák Mátéhoz közeledtek, majd Károly ellen fordultak. Ez vezetett az 1312-es rozgonyi csatához.
Gentilis bíboros
V. Kelemen pápa Gentilist küldte Magyarországra, hogy segítsen rendezni az elhúzódó trónharcot és elfogadtatni Károly királyságát.
A bíboros 1308-ban érkezett Magyarországra. Tárgyalt a főurakkal, köztük Csák Mátéval, országos gyűléseken és egyházi tanácskozásokon vett részt, és egyházi eszközöket is alkalmazott azokkal szemben, akik akadályozták a rendezést.
Tevékenysége hozzájárult az 1308-as pesti királyelismeréshez, az 1309-es második koronázáshoz, majd ahhoz is, hogy Kán Lászlótól sikerüljön visszaszerezni a Szent Koronát.
Így válhatott lehetővé Károly 1310-es, minden hagyományos feltételnek megfelelő koronázása.
Vencel és Ottó – két másik királyjelölt
Károly trónra kerülése azért tartott hosszú ideig, mert III. András halála után más dinasztiák is igényt tartottak a magyar koronára.
Vencel
Vencelt 1301-ben Székesfehérváron a Szent Koronával koronázták meg. A szertartást azonban a kalocsai érsek végezte, ezért nem felelt meg minden magyar koronázási szokásnak.
Apja 1304-ben visszavitte Csehországba. Vencel 1305-ben lemondott magyar trónigényéről, és a koronát Ottónak adta át.
Ottó
Ottót 1305-ben Székesfehérváron a Szent Koronával koronázták magyar királlyá.
1307-ben Erdélybe utazott, ahol Kán László elfogta. A Szent Korona az erdélyi vajda kezébe került, Ottó pedig kiszabadulása után elhagyta Magyarországot.
Miért fontosak?
Vencel és Ottó története megmutatja, hogy 1301 után nem egyszerűen egy üres trón várt Károlyra. Több megkoronázott uralkodó versengett az elfogadottságért, a főurak támogatásáért és a tényleges hatalomért.
További fontos szereplők
Borsa Kopasz
Borsa Kopasz kezdetben Károly fontos támogatója volt, és nádori méltóságot is viselt. Az 1312-es események idején még a király oldalán találjuk.
1315-ben azonban fellázadt Károly ellen. Ez jól mutatja, mennyire változékonyak lehettek a korszak politikai szövetségei.
Łokietek Erzsébet
Erzsébet 1320-ban lett I. Károly felesége. Apja I. Ulászló lengyel király volt, testvére pedig a későbbi III. Kázmér.
A házasság erősítette a magyar és a lengyel uralkodóház kapcsolatát. Ez a dinasztikus kapcsolat később I. Lajos lengyel trónra kerülésében is fontos lett.
Az Aba-fiak
Apjuk 1311-es halála után megpróbálták megőrizni az Aba-tartomány önállóságát.
Megszegték a Kassával és a királlyal kötött megállapodást, Csák Máté támogatását keresték, majd 1312-ben Rozgonynál vereséget szenvedtek.
Luxemburgi János és III. Kázmér
Az 1330-as évekre Károly helyzete egészen más volt, mint uralkodása kezdetén. A magyar király ekkor már közép-európai uralkodók közötti viták rendezésében is fontos szerepet vállalt.
1296–1346 · cseh király. A lengyel trónnal kapcsolatos igénye miatt hosszú ideig konfliktusban állt a lengyel uralkodóházzal.
1335-ben Visegrádon megállapodott III. Kázmérral, és fontos szereplője lett a közép-európai diplomáciai rendezésnek.
1310–1370 · lengyel király 1333–1370. Erzsébet magyar királyné testvére, így I. Károly sógora volt.
A visegrádi találkozón a cseh–lengyel és a lengyel–Német Lovagrenddel kapcsolatos viták rendezése volt számára különösen fontos.
A magyar király nem egyszerű vendéglátó volt. Több éve részt vett a felek közötti diplomáciai egyeztetésekben és közvetítésben.
Ez jól mutatja, mennyit változott Magyarország helyzete az 1301-es trónharc óta.
Ki milyen szerepet játszott?
Ha a szerepeket megérted, az egész történet sokkal könnyebben összeáll.
A korszak egyik legérdekesebb tanulsága: a politikai kapcsolatok nem voltak állandók. Károly végső sikere részben azon múlt, hogy képes volt új támogatókat szerezni, ellenfeleit elszigetelni, és fokozatosan saját kezébe venni az ország irányítását.
Fel tudod idézni a szereplőket?
Kattints a kérdésre, gondold végig a választ, majd nyisd le az ellenőrzéshez.
1. Ki tartotta magánál egy ideig a Szent Koronát?
Kán László erdélyi vajda. A korona 1307-ben, Ottó elfogása után került hozzá.
2. Ki volt I. Károly legerősebb tartományúri ellenfele északnyugaton?
Csák Máté, akinek hatalmi központja Trencsén volt.
3. Miért különleges Aba Amadé szerepe?
Mert egyszerre volt nagyhatalmú tartományúr és I. Károly fontos támogatója. Halála után azonban fiai már szembefordultak a királlyal.
4. Hogyan segítette Gentilis bíboros Károlyt?
Pápai legátusként tárgyalt a főurakkal, támogatta Károly királyként való elismertetését, és segített megteremteni az 1310-es koronázás feltételeit.
5. Kik voltak Károly legfontosabb riválisai a trónharcban?
Vencel és Ottó. Mindketten meg is koronáztatták magukat magyar királlyá.
6. Kik találkoztak 1335-ben Visegrádon?
I. Károly magyar király, Luxemburgi János cseh király és III. Kázmér lengyel király.