Károly Róbert uralkodása – részletes tananyag
Három koronázás, hatalmas tartományurak, hosszú háborúk, aranyforint és egy királytalálkozó Visegrádon. I. Károly úgy kezdte magyarországi uralkodását, hogy még azt is el kellett érnie: az ország nagyurai valóban engedelmeskedjenek neki. Uralkodása végére már egészen más erőviszonyok között működött a Magyar Királyság.
Mit fogsz megérteni?
Megismered a középkori magyar koronázás három fontos feltételét.
Megérted a tartományurak hatalmát és az ország újraegyesítését.
Aranyforint, bányabér, kapuadó, pénzverés és vámok következnek.
Udvar, kormányzás és közép-európai diplomácia kapcsolódott a városhoz.
A történet lényege: I. Károly először a trónját biztosította, majd több mint egy évtized alatt ténylegesen is kiterjesztette hatalmát az országra. Ezután a kormányzatot és a királyi pénzügyeket is olyan alapokra helyezte, amelyek fia, I. Lajos uralkodásának is erős hátteret adtak.
Az Árpád-ház vége – és hirtelen több királyjelölt
III. András 1301. január 14-én meghalt. Vele férfiágon kihalt az Árpád-ház, amely évszázadokon át adta Magyarország uralkodóit. Az új király személyéről azonban nem született azonnal egyetértés.
Több külföldi uralkodócsalád is rokoni kapcsolatban állt az Árpád-házzal. A trónért folyó küzdelem három legismertebb szereplője Anjou Károly, a cseh Vencel és a bajor Ottó lett.
Károly
V. István magyar király leszármazottja volt. Már III. András életében Magyarországra érkezett, hogy családja trónigényét érvényesítse.
Vencel
1301-ben Székesfehérváron a Szent Koronával koronázták meg, de a szertartást nem az esztergomi érsek végezte. Hatalma tartósan nem szilárdult meg.
Ottó
Bajor hercegként kapcsolódott be a trónharcba. Kán László erdélyi vajda elfogta és elvette tőle a Szent Koronát. Ottó később elhagyta Magyarországot.
1307 végére Károly maradt az egyetlen olyan királyjelölt, aki ténylegesen Magyarországon próbálta megszilárdítani uralmát. Ettől azonban még korántsem lett automatikusan az egész ország ura.
Érdekesség: miért találkozol az „interregnum” szóval?
Régebbi történeti munkák az 1301 és 1308 közötti éveket gyakran interregnumnak, vagyis király nélküli időszaknak nevezték. A valóság ennél bonyolultabb volt: egymással versengő, megkoronázott uralkodók léteztek. Maga I. Károly 1301-től számította saját uralkodását.
Miért koronázták meg háromszor?
A középkori magyar királykoronázásnak a 13. század végére kialakult egy olyan hagyományos rendje, amelynek mindhárom fontos feltételét teljesíteni kellett.
1301 – Esztergom
Károlyt Bicskei Gergely választott esztergomi érsek koronázta meg egy alkalmi koronával. Nem a Szent Koronát használták, és a szertartás nem Székesfehérváron történt.
1309 – Buda
1309. június 15-én a budavári Nagyboldogasszony-templomban koronázták meg ismét. Ekkor egy erre a célra felszentelt koronát használtak, mert a Szent Korona még Kán Lászlónál volt.
1310 – Székesfehérvár
Miután visszaszerezték a Szent Koronát, 1310. augusztus 27-én sor került a harmadik koronázásra. Ekkor mindhárom feltétel teljesült.
Közben Károly politikai támogatottsága is erősödött. Az 1307-es rákosi országos gyűlés már mellette foglalt állást, majd 1308 őszén a Gentilis bíboros által összehívott pesti gyűlésen az ország főpapjai, bárói és nemesei ismét elismerték királyként.
A tartományurak – amikor a király címe még kevés
A tartományurak hatalma már a 13. század utolsó évtizedeiben megerősödött. Várak, birtokok, tisztségek és fegyveres erő összpontosult néhány nagy család kezében.
Saját váraik és fegyvereseik voltak, familiárisok szolgálták őket, bíráskodtak, vámokat szedtek és gyakran a királyi tisztségeket, várakat vagy jövedelmeket is saját hatalmi rendszerük részeként kezelték. Külföldi uralkodókkal is önálló kapcsolatokat tarthattak fenn.
Csák Máté
Az északnyugati országrész leghatalmasabb tartományura. Hatalmi központja Trencsén volt.
Aba Amadé
Északkelet-Magyarország egyik legerősebb ura. Hatalma több vármegyére kiterjedt, fontos központja Gönc volt.
Borsa Kopasz
Bihar és a Tiszántúl jelentős részén épített ki komoly befolyást. Fontos központja Adorján volt.
Kán László
Erdély vajdájaként rendkívül erős hatalmi helyzetet alakított ki. 1307 után a Szent Korona is az ő birtokába került.
1310-ben a koronázás kérdése rendeződött, a tényleges hatalom azonban továbbra is nagyrészt a tartományurak kezében volt. Károlynak még meg kellett töltenie valódi tartalommal a királyi címet.
A rozgonyi csata – az első nagy áttörés
Aba Amadét 1311-ben Kassán, a város polgáraival kialakult fegyveres összecsapás során megölték. Fiai tovább próbálták fenntartani a család hatalmát.
Az Aba-fiak és Kassa közötti megállapodás nem hozott tartós békét. Az Aba-fiak Csák Mátétól is katonai segítséget kaptak, majd Kassa ellen vonultak. I. Károly a város támogatására indult.
A két sereg 1312. június 15-én Rozgony közelében csapott össze. A király oldalán kassai polgárok és szepesi harcosok is küzdöttek.
Mit változtatott meg a győzelem?
- Az Aba-fiak hatalma súlyos csapást kapott.
- Károly katonai és politikai tekintélye erősödött.
- Egyre több nemes számára vált vonzóbbá a király oldalára állni.
- A király fokozatosan újabb várakat és területeket tudott ellenőrzése alá vonni.
Az ország újraegyesítése még évekig tartott. Egyes tartományurakat hadjáratokkal szorítottak vissza, mások emberei átálltak a király oldalára, várak kerültek vissza királyi kézbe. Csák Máté 1321-ben halt meg; ezután Károly gyorsan átvette egykori tartományának kulcsfontosságú részeit. 1323-ra a király ténylegesen is uralma alá vonta az országot.
Érdekesség: mennyire volt szoros a csata?
A krónikahagyomány szerint a királyi zászlótartó is elesett, Károly pedig a johannita lovagok zászlaja alatt folytatta a harcot. A győzelem tehát korántsem volt magától értetődő.
Hogyan akadályozta meg, hogy új tartományurak nőjenek fel?
Károly új bárói réteget emelt maga mellé. Sokan közülük már az ország újraegyesítéséért folytatott harcokban bizonyították hűségüket.
Honor
A király egy-egy magas tisztség mellé királyi várakat, ispánságokat és az azokhoz kapcsolódó jövedelmek használatát bízhatta a tisztségviselőre.
Ezek a javak nem váltak automatikusan a báró örökölhető magántulajdonává. A tisztség elvesztésével a hozzá kapcsolódó hatalom és jövedelem is visszakerülhetett a királyhoz.
Bandérium
A főurak és főpapok saját zászlójuk alatt is vezettek fegyveres csapatokat a hadjáratokra. Ezt a zászló alatt felsorakozó csapatot nevezzük bandériumnak.
Ennek voltak korábbi előzményei is; az Anjou-korban a magyar hadszervezet fontos elemévé vált.
Erős királysághoz működő kincstár kell
A tartományurak visszaszorítása után Károly már az ország gazdasági és pénzügyi rendszerének átalakítására is nagyobb figyelmet fordíthatott.
A királyi birtokok korábban nagyon fontos jövedelemforrást jelentettek, a 13. század folyamán azonban sok királyi birtok magánkézbe került. Károly ezért nagyobb szerepet adott az úgynevezett regáléjövedelmeknek.
Bányászat és bányabér
Magyarország jelentős arany- és ezüstlelőhelyekkel rendelkezett. Károly érdekeltté akarta tenni a földbirtokosokat abban, hogy a birtokukon talált nemesfémet ne rejtsék el.
1327-ben elrendelte, hogy a földbirtokos megtarthatja azt a területet, ahol bányát találtak, és megkapja a királynak járó bányabér egyharmadát.
A bányabér – latinul urbura – arany esetében a kitermelés tizede, ezüst esetében nyolcada volt.
Az aranyforint
Károly firenzei mintára jó minőségű magyar aranypénzt veretett. Verésének kezdetét általában 1325-re tesszük; az első biztos írásos említés 1326-ból származik.
Az első magyar aranyforint előlapján a firenzei liliom, hátlapján Keresztelő Szent János alakja szerepelt.
A „forint” elnevezés a firenzei fiorino nevéből származik.
Nemesfém és pénzverés
A kibányászott aranyat és ezüstöt királyi kamaráknál kellett beváltani. A veretlen nemesfém kivitelét korlátozták, így a király ellenőrizhette, hogy a kitermelt ércek a pénzverés rendszerébe kerüljenek.
Ez a pénzverésből és a nemesfém-forgalomból jelentős királyi jövedelmet biztosított.
Kapuadó
Károly olyan pénzeket akart forgalomban tartani, amelyeket nem kellett minden évben új pénzre cserélni. Emiatt fokozatosan megszűnt a kötelező éves pénzbeváltásból származó bevétel.
1336-tól vidéken ezt egy portánként szedett adó váltotta fel. Az adófizetés alapja az a kapu volt, amelyen egy szénával vagy gabonával megrakott szekér átfért.
Harmincad
A harmincad nevű vám már az Árpád-korban is létezett, tehát I. Károly nem újonnan vezette be.
Az Anjou-korban a harmincadszedés rendszere tovább fejlődött, és a kereskedelem ellenőrzésének egyik eszközévé vált.
Károly bevételeiben a bányászat és a pénzverés nagyobb súlyt képviselt, mint a külkereskedelmi vámok.
Érdekesség: mennyire fontos volt Magyarország aranya?
A 14. századi Magyar Királyság Európa egyik legjelentősebb aranytermelő térsége volt. A régebbi könyvek gyakran pontos százalékokat is közölnek arról, hogy Európa aranyának vagy ezüstjének mekkora része származott innen. Ezek az arányok azonban becsléseken alapulnak, ezért biztos százalék helyett érdemes azt megjegyezni: a magyar nemesfémbányászat európai léptékben is kiemelkedő volt.
Visegrád királyi székhellyé válik
Miután az ország újraegyesítéséért folytatott harcok lényegében lezárultak, Károly az ország központibb részén rendezte be udvarát. 1323 tavaszától Visegrád lett tartós királyi székhelye.
A királlyal együtt a kormányzat több intézménye is ide költözött. Bárók, főpapok, udvari emberek és különféle mesterek telepedtek meg a király közelében. Így Visegrád politikai központ és élénk udvari település lett.
A havasalföldi hadjárat – amikor a király súlyos vereséget szenvedett
I. Károly uralkodását nem csak sikerek kísérték. 1330 őszén Basarab havasalföldi vajda ellen indított hadjáratot.
A magyar sereg az ismeretlen, hegyes-erdős vidéken ellátási nehézségekkel küzdött, ezért visszafordult. A visszavonuló sereget egy szűk hegyi átjáróban támadták meg. A magasból támadó havasalföldi csapatok súlyos veszteségeket okoztak.
Károly maga is nehezen menekült meg. A krónikahagyomány szerint királyi jelvényeit egyik hű emberére adta, így az ellenfél őt nézte királynak, miközben Károly ki tudott törni a csapdából.
Érdekesség: hol zajlott a csata?
Az eseményt gyakran posadai csatának nevezzük. A pontos csatahely azonban máig nem azonosítható teljes bizonyossággal, ezért a „posadai csata” elnevezést is érdemes óvatosan kezelni.
Három király találkozik Visegrádon
1335 őszén I. Károly udvara Közép-Európa egyik legfontosabb diplomáciai találkozójának adott otthont.
Visegrádon találkozott I. Károly magyar király, Luxemburgi János cseh király és III. Kázmér lengyel király. A fő cél két régóta húzódó nemzetközi konfliktus rendezése volt.
Mit sikerült rendezni?
A cseh és lengyel király között hosszú ideje vita folyt a lengyel koronáról és Sziléziáról. Luxemburgi János végül lemondott a lengyel királyi címre támasztott igényéről, III. Kázmér pedig vállalta 20 000 cseh ezüstmárka megfizetését, és lemondott sziléziai igényeiről.
Lengyelország és a Német Lovagrend között szintén komoly területi vita zajlott. Ebben I. Károly és Luxemburgi János közvetítőként és döntőbíróként vett részt.
A találkozó után a három uralkodó együttműködése szorosabbá vált. A következő évben ez már a kereskedelem szabályozásában és az osztrák hercegekkel szembeni közös politikában is megjelent.
És hol jön a történetbe Bécs?
A Bécsen át vezető kereskedelem fontos útvonal volt Magyarország és a nyugat-európai piacok között. Az 1330-as évek közepén azonban az osztrák hercegekkel fennálló háborús és politikai konfliktusok akadályozták ezen az útvonalon a kereskedők közlekedését.
Ezért I. Károly és Luxemburgi János 1336. január 6-án külön kereskedelmi megállapodásban szabályozta a Cseh- és Morvaország felől Magyarországra érkező kereskedők útját és vámjait. Az út Holics és Nagyszombat érintésével vezetett Budára, és kedvezőbb vámtételekkel igyekezett vonzóvá tenni ezt az útvonalat.
Érdekesség: tényleg Bécs árumegállító joga miatt kellett kerülni?
Sok tankönyv így magyarázza a történetet, de ez túlságosan egyszerű. Bécs teljes lerakatjoga csak később, 1351-ben alakult ki. Az 1336-os útvonal kijelölésének közvetlen hátterében az osztrákokkal fennálló háborús konfliktus és a kereskedelem akadályozása állt. A Brünn felől Budára vezető út számára ezért csökkentett vámtarifát határoztak meg.
Érdekesség: hogyan került később magyar király a lengyel trónra?
I. Károly felesége, Erzsébet királyné III. Kázmér testvére volt. 1339-ben Kázmér újabb visegrádi látogatásakor örökösödési megállapodás született: ha a lengyel királynak nem születik fia, az Anjou-ház egyik tagja örökölheti a lengyel koronát. Így lett később I. Lajos magyar király Lengyelország királya is.
I. Károly uralkodásának fő állomásai
Az évszámokat először történetként érdemes látni: trónharc, hatalomszerzés, gazdasági átalakítás, majd megerősödő közép-európai kapcsolatok.
Gyakori félreértések
Mi változott I. Károly uralkodása alatt?
Egy mondatban összefoglalva a lényeg: I. Károly hosszú küzdelemben helyreállította a királyi hatalmat, átszervezte a kormányzást és a pénzügyeket, ezzel erős alapot teremtett a 14. századi Magyar Királyság további fejlődéséhez.