Nagy Lajos, a lovagkirály

Nagy Lajos – a füzetbe kerülő vázlat

1. 1342–1382: Nagy Lajos magyar király. Apjától, I. Károlytól megszilárdított királyi hatalmat örökölt.
2. 1345: Aversa. Öccsét, András herceget összeesküvők meggyilkolták. Johanna közvetlen részvétele nem bizonyított. Lajos 1347–1348-ban és 1350-ben hadjáratot vezetett Nápolyba, de tartós uralmat nem szerzett.
3. 1351: törvényalkotás. Megerősítette az Aranybullát, de módosította a fiúörökös nélkül elhaló nemes szabad birtokrendelkezését engedő részét. Ezzel tovább erősítette a nemesi birtok nemzetséghez kötött öröklését; az ősiségnek korábbi előzményei voltak. Kötelezővé tette a kilenced beszedését, és hangsúlyozta a nemesek egységes jogállását.
4. Tized és kilenced: az egyik az egyháznak, a másik a földesúrnak járt. A kilenced nem a teljes termés egykilenced részét jelentette. A tanulási modellben tíz zsákból egy az egyházi tized, egy a földesúri kilenced, nyolc marad.
5. 1358: zárai béke. Velence lemondott Dalmácia feletti uralmáról Lajos javára. 1367: egyetem alapítása Pécsett.
6. 1370–1382: magyar–lengyel perszonálunió. Két különálló államnak ugyanaz az uralkodója. Lajos halála után Magyarországon Mária következett; Lengyelországban 1384-ben Hedvig lett uralkodó.

Fogalmak: jobbágy – saját gazdasággal rendelkező paraszt, földesúri szolgáltatási kötelezettségekkel; úriszék – földesúri bíróság; pallosjog – külön jogosultság súlyos bűnügyekben, akár halálbüntetés kiszabására.

Helyszínek: Aversa és Nápoly – a dél-itáliai konfliktus; Zára és Dalmácia – az Adria; Pécs – egyetem; Krakkó – a lengyel koronázás.