Reformkor · Részletes életrajz
Széchenyi István életrajza – a „legnagyobb magyar” életútja
A Lánchídon naponta emberek ezrei kelnek át. A Magyar Tudományos Akadémia a hazai tudományos élet meghatározó intézménye, a Balatonon pedig ma már természetesnek vesszük a hajózást. Ezeknek a történeteknek a kezdetén újra és újra felbukkan Széchenyi István neve.
A fiatal gróf katonaként és utazóként ismerte meg Európát. Külföldi tapasztalatai arra késztették, hogy Magyarország helyzetét is új szemmel vizsgálja. Könyveiben az ország átalakítását sürgette, közben intézményeket szervezett, vállalkozásokat támogatott és szakembereket keresett a terveihez. Életútját követve azt is megérthetjük, hogyan kapcsolódott össze a magyar nyelv ügye, a társadalom megváltoztatása és a gazdaság fejlesztése.
Széchenyi életútja – ugrás a fejezetekhez
- Családja és gyermekkora
- A fiatal huszártiszt
- Utazások és Wesselényi barátsága
- Miért akarta megváltoztatni Magyarországot?
- Az 1825-ös felajánlás és az Akadémia
- Lóversenyek és a Nemzeti Casino
- Hitel, Világ, Stádium
- A Lánchíd története
- Hajók, folyók és ipari vállalkozások
- Crescence és a családi élet
- Széchenyi és Kossuth vitája
- Miniszterként 1848-ban
- A döblingi évek és halála
- Széchenyi öröksége
- Életútja időrendben
Családja és gyermekkora
Széchenyi István 1791. szeptember 21-én született Bécsben. A család ötödik, legfiatalabb gyermeke volt. Édesapja Széchényi Ferenc, édesanyja Festetics Júlia volt. A főnemesi család jelentős birtokokkal rendelkezett, így István olyan lehetőségeket kapott, amelyekhez a korabeli Magyarország lakosságának többsége nem juthatott hozzá.
A család Bécshez és a Sopron közelében fekvő Cenkhez, a mai Nagycenkhez is kötődött. A császárváros a Habsburg Birodalom politikai és társasági központja volt, Cenk pedig a birtokok és a családi otthon világát jelentette. Széchenyi gyermekkorától ismerte mindkét közeget.
Nevelésében magántanárok vettek részt. Tanulmányai mellett nyelveket tanult, lovagolt és megismerte a főúri társasági élet szabályait. A német nyelv természetes része volt környezetének; később magyar nyelvű közszereplésére és írásaira tudatosan készült.
Édesapja a műveltséget és a hazáért vállalt felelősséget különösen fontosnak tartotta. 1802-ben könyvtárát és gyűjteményét a nemzetnek adományozta. Ezzel megteremtette az Országos Széchényi Könyvtár alapját, és hozzájárult a később létrejövő Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményi alapjaihoz is.
István tehát már otthon láthatott példát arra, hogyan válhat a családi vagyon közösségi intézmény alapjává. Saját közéleti útja később más területekre is elvezette, de az apa adománya fontos része volt annak a szellemi örökségnek, amelyből elindult.

A fiatal huszártiszt
Széchenyi fiatalkorában Napóleon háborúi alakították Európa történetét. A francia császár hadjáratai a Habsburg Birodalmat is érintették, ezért a katonai szolgálat a magyar főnemesi családok életében is fontos szerepet kapott. Széchenyi 1809-ben kezdte katonai pályáját.
Részt vett a Napóleon elleni hadjáratokban. Huszártisztként a hadsereg fegyelme, a menetelések és a háborús veszélyek egészen más tapasztalatokat jelentettek számára, mint a családi birtok vagy a bécsi társasági élet. Az 1813-as lipcsei csata körüli hadműveletekben futárfeladatot is teljesített. A parancsnokok közötti üzenetek továbbítása akkor különösen fontos volt, hiszen a seregek mozgását gyors hírközlő eszközök nélkül kellett összehangolni.
Katonai évei közben Európa több vidékét megismerte. Látta a háborúk pusztítását, de azt is, hogy a különböző országok gazdasága, közlekedése és mindennapi élete mennyire eltér egymástól. Ezek a tapasztalatok később is foglalkoztatták.
A háborúk lezárulta után tovább szolgált, érdeklődése azonban egyre inkább az utazások, az olvasás és a közéleti feladatok felé fordult. 1826-ban kilépett a hadseregből. Ekkorra már megkezdődött az a közéleti pálya, amelyhez ma leginkább a nevét kapcsoljuk.
Utazások és Wesselényi barátsága
Széchenyi számára az utazás összehasonlításra adott lehetőséget. Azt figyelte, hogyan működik egy gazdaság, milyen eszközöket használnak, és milyen szabályok segítik az emberek együttműködését. 1815-ben járt először Angliában. A későbbi években többször is visszatért.
Anglia az ipari fejlődés egyik központja volt. Gőzgépeket, korszerű gyárakat, hajókat és fejlett közlekedési megoldásokat látott. A lótenyésztés, a versenyek és a társasági klubok világa szintén felkeltette érdeklődését.
Tapasztalatai egy kérdés felé vezették: hogyan lehetne Magyarországon is létrehozni a fejlődés feltételeit? A külföldön látott gépek átvételéhez pénzre, szakemberekre és megfelelő szabályokra volt szükség. A modernizálás ezért jóval többet kívánt egy-egy találmány megvásárlásánál.
1818–1819-ben a Földközi-tenger keleti térségébe is eljutott. Görög és kis-ázsiai területeket keresett fel, amelyek akkor az Oszmán Birodalomhoz tartoztak. Az európai vidékek közötti különbségek megerősítették abban, hogy egy ország fejlődése tudatos munkát igényel.

Wesselényi Miklós: barát és reformer

Széchenyi Wesselényi Miklóssal az 1820-as évek elején került szoros barátságba. Wesselényi erdélyi főnemes volt, aki szintén szükségesnek tartotta az ország társadalmi és gazdasági átalakítását.
1822-ben együtt utaztak Nyugat-Európába, Angliába is. Gazdasági tapasztalatokat gyűjtöttek, tanulmányozták a lótenyésztést, és közben Magyarország jövőjéről beszélgettek. A közös út segítette reformelképzeléseik formálódását.
Később politikai nézeteik eltávolodtak egymástól. Wesselényi határozottabb ellenzéki fellépést támogatott, Széchenyi pedig egyre jobban tartott a bécsi kormányzattal való összeütközéstől. Barátságuk története megmutatja, hogy a reformerek közös céljai mellett az odavezető útról komoly nézetkülönbségek alakulhattak ki.
Miért akarta megváltoztatni Magyarországot?
A külföldi tapasztalatokat hazatérve a magyarországi viszonyokkal vetette össze. Magyarország lakosságának nagy része mezőgazdaságból élt. A termelést a gyakori árvizek és az elavult gazdálkodási módszerek is nehezítették, az áru értékesítését pedig a rossz utak és a bizonytalan szállítás akadályozták.
A nehézségek a társadalom berendezkedésével is összefüggtek. Az ország rendi társadalomban élt: az emberek jogait és kötelezettségeit nagymértékben származásuk és társadalmi helyzetük határozta meg. A rendek saját jogokkal rendelkező, törvényben elismert csoportok voltak, amelyek az ország politikai életében is részt vehettek. A nemességnek jelentős kiváltságai voltak, a jobbágyságnak nem volt saját országgyűlési képviselete.
A nemesek adómentesek voltak. A jobbágyok viszont adót fizettek, és földesuruknak is szolgáltatásokkal tartoztak. Ezek közé tartozott a robot, vagyis a földesúr számára végzett kötelező munka. A jobbágycsalád által művelt úrbéres telek a földesúri birtok része volt, ezért a család nem rendelkezett vele szabad tulajdonként.
Ez a rendszer gazdasági gondokat is okozott. A jobbágy saját gazdaságától vont el időt, amikor robotolt, a kötelező munkavégzés pedig a földesúr számára sem biztosított olyan érdekeltséget és hatékonyságot, mint a megfelelően fizetett munka. A gazdálkodás fejlesztését a hitelszerzés nehézségei is akadályozták.
Széchenyi ebből arra jutott, hogy a gazdasági fejlődéshez a társadalmi és jogi viszonyokat is át kell alakítani. Korszerűbb termeléshez pénz és szaktudás kellett; a pénz megszerzéséhez megbízható hitelviszonyok, a beruházásokhoz pedig együttműködés és kiszámítható szabályok.
A föld termést adhatott, de a birtokosnak pénzre volt szüksége a fejlesztéshez. A több termést el is kellett juttatni a vevőkhöz, ami jobb utakat és hajózást kívánt. Széchenyi ezért a földbirtok, a hitel és a közlekedés kérdését egymással összefüggésben vizsgálta.
Az 1825-ös felajánlás és a Magyar Tudományos Akadémia
A gazdasági gondok mellett a magyar nyelv helyzete is foglalkoztatta a reformereket. A latin sokáig meghatározó szerepet töltött be a törvényalkotásban és a hivatalos ügyintézésben, a főúri körökben pedig a németet is széles körben használták. A magyar nyelv tudományos és közéleti használatának bővítéséhez szótárakra, szakkifejezésekre és szervezett tudományos munkára volt szükség.
Az 1825-ben Pozsonyban összeülő országgyűlésen ezért a magyar nyelv fejlesztésének ügye is előkerült. Felsőbüki Nagy Pál felszólalása után Széchenyi 1825. november 3-án birtokai egyévi jövedelmét ajánlotta fel egy magyar tudós társaság létrehozására. Vállalásához más főnemesek is csatlakoztak.

A felajánlás összegét 60 000 forintban határozta meg. A korabeli alapítványi megoldás szerint ezt a tőkét magánál tarthatta, amíg a vállalt kamatot rendszeresen megfizette az intézménynek. A tudós társaság működését így tartós bevétellel támogatta.
Az alapításhoz jogi szabályozásra és szervezőmunkára is szükség volt. 1827-ben törvény rendelkezett a Magyar Tudós Társaság létrehozásáról, működése pedig 1830-ban indult meg. Ebből az intézményből fejlődött ki a Magyar Tudományos Akadémia.
Széchenyi számára a nyelv fejlesztése az ország felemelkedésének része volt. Ha a tudomány eredményeiről, a gazdaságról és a törvényekről magyarul is lehetett pontosan írni és beszélni, a magyar nyelv egyre több területen válhatott a művelődés és a közélet eszközévé. A felajánlás Széchenyit is országosan ismertté tette.
Lóversenyek és a Nemzeti Casino
Egy ország megváltoztatásához támogatókra is szükség volt. Széchenyi olyan alkalmakat és intézményeket keresett, amelyek összehozták a vagyonos, művelt és befolyásos embereket. Az angliai mintákból a lóversenyzés és a klubélet hazai meghonosításához is ötleteket merített.
Miért volt fontos a lóverseny?
1827-ben Pesten lóversenyeket rendeztek, Széchenyi szervezőmunkájának eredményeként. A jó ló a korszakban gazdasági és katonai értéket jelentett: szállított, vontatott, mezőgazdasági munkát végzett, és a hadseregben is nélkülözhetetlen volt.

A versenyek összehasonlíthatóvá tették a lovak teljesítményét, és ösztönözték a tenyésztőket, hogy jobb állományt neveljenek. A rendezvények közben Pestre vonzották a birtokosokat, akik találkozhattak egymással és új kezdeményezésekkel is megismerkedhettek. A gazdasági cél így társasági hatással párosult.
Széchenyi a témáról 1828-ban megjelent Lovakrul című könyvében is írt. A lótenyésztés kérdésén keresztül a gazdálkodás színvonalának emelését és a tudatos fejlesztést sürgette.
A Casino mint közéleti találkozóhely
1827-ben megalapította a Pesti Casinót, a későbbi Nemzeti Casinót. A korabeli casino társasági klubként működött: tagjai olvashattak, beszélgethettek, vitatkozhattak, és kapcsolatokat építhettek.
Könyvek és újságok segítették a tájékozódást. A személyes találkozások során a gazdasági tapasztalatoktól az ország jövőjéig sokféle kérdés szóba kerülhetett. Egy közös vállalkozás vagy intézmény terve könnyebben kaphatott támogatást, ha az érintettek ismerték egymást.
A tagság az előkelő és vagyonos rétegekhez kötődött, ezért ez a klub a társadalom szűk körét érte el. Széchenyi éppen ezt a kört akarta mozgósítani: a nagybirtokosoknak pénzük és befolyásuk volt, amellyel az ország fejlesztését segíthették.
A lóversenyek, a casino és a tudós társaság Pest központi szerepét is erősítették. Széchenyi olyan várost képzelt el, ahol a gazdasági és a szellemi élet szereplői rendszeresen találkoznak, és közös munkába kezdenek.

Mi köti össze az Akadémiát, a Casinót és a lóversenyeket?
Mindhárom kezdeményezés embereket szervezett közös ügyek köré. Az Akadémia a nyelvi és tudományos munkát segítette, a Casino kapcsolatokat teremtett, a lóversenyek pedig a tenyésztés fejlesztése mellett találkozási alkalmat is adtak. Széchenyi ezekkel együttműködésre ösztönözte a résztvevőket.
Hitel, Világ, Stádium
A szervezőmunka mellett Széchenyi könyvekkel is meg akarta győzni kortársait. Azt kereste, milyen akadályok tartják vissza az ország fejlődését, és milyen változtatásokkal lehetne ezeket megszüntetni. Három programadó műve egymásra épült.
Hitel – 1830
A Hitel 1830-ban jelent meg. Kiindulópontja egy látszólag különös helyzet volt: egy földbirtokosnak nagy vagyona lehetett, mégis nehezen jutott fejlesztésre fordítható pénzhez. A föld értéke önmagában nem biztosított kedvező kölcsönlehetőséget.
A hitel visszafizetési kötelezettséggel kapott pénz. A hitelezőnek tudnia kell, miből kapja vissza a kölcsönt, és mi történik, ha az adós nem fizet. Ezt a biztonságot a korabeli birtokjogi szabályok jelentősen korlátozták.
Az egyik akadály az ősiség volt. Az öröklött nemesi birtokhoz a család más tagjainak és örököseinek jogai is kapcsolódtak, ezért a birtokos nem rendelkezhetett vele szabadon. Az ilyen birtok eladását és az adósság behajtását öröklési jogok, visszakövetelési igények és elhúzódó perek nehezíthették.
Birtokot zálogba lehetett adni, de ettől még nem vált szabadon értékesíthető, biztos fedezetté. A hitelező számára kockázatot jelentett, hogy nemfizetés esetén milyen feltételekkel és mennyi idő alatt juthat a pénzéhez. Ez visszafogta a hitelezést, vagy drágábbá tette a kölcsönt.

Széchenyi ezért az ősiség eltörlését sürgette. Érvelése szerint a birtokjogi akadályok megszüntetése javítaná a hitelhez jutás feltételeit, a kölcsön pedig lehetővé tenné a gazdaságok korszerűsítését. A fejlesztésből származó bevétel segíthetné az adósság visszafizetését is.
A könyv a robot és más elavult gazdasági kötöttségek bírálatával szélesebb társadalmi kérdésekhez jutott el. Széchenyi arra mutatott rá, hogy a kiváltságokhoz való ragaszkodás a birtokosok saját gazdasági érdekeit is sértheti. A Hitel nagy vitát váltott ki, és a kibontakozó reformmozgalom egyik alapművévé vált.
Világ – 1831
A Hitel ellenzői között volt Dessewffy József, aki könyvben bírálta Széchenyi nézeteit. Széchenyi a Világban válaszolt a kritikákra, és részletesebben megmagyarázta elképzeléseit.
A cím a felvilágosításra, a kérdések világossá tételére utalt. A mű azt fejtette ki, miért szükséges a változtatás, és hogyan szolgálhatja a fejlődés az ország és a birtokosok érdekeit.
Stádium – 1833
A Stádium tizenkét pontban foglalta össze Széchenyi reformjavaslatait. A magyarországi cenzúra akadályozta kiadását, ezért a könyv Lipcsében jelent meg.
Az ősiség eltörlésétől a törvény előtti egyenlőségen át a gazdasági akadályok lebontásáig olyan jogi változtatásokat javasolt, amelyek a polgári átalakulást segítették volna.
Mit jelentett a polgári átalakulás?
A polgári átalakulás során a rendi kiváltságokra és földesúri függésre épülő rendszert olyan berendezkedés váltotta fel, amelyben meghatározó szerepet kapott a törvény előtti egyenlőség, a szabadabb tulajdon és a szerződésen alapuló gazdasági együttműködés.
Ehhez kapcsolódott a közteherviselés: a nemességnek is részt kellett vállalnia a közös költségekből. A jobbágyfelszabadítás pedig a földesúri függés és az úrbéri szolgáltatások, köztük a robot megszüntetését célozta. A reformkorban arról is vitáztak, hogyan történjen az átalakulás, és miként kapjanak kárpótlást a földesurak elveszített szolgáltatásaikért.
A jobbágyfelszabadítás súlypontja ekkor az úrbéri viszonyok felszámolása volt. A jobbágyok személyes költözési lehetőségeit már a reformkor előtt szabályozták és bővítették; a földesúrnak járó szolgáltatások azonban továbbra is fennmaradtak.
Széchenyi fokozatos, törvényes reformokban gondolkodott. Először főnemesi társait igyekezett megnyerni, és a bécsi kormányzattal való együttműködésben is kereste a változtatás lehetőségét. Ezzel a politikai módszerrel kapcsolatban később komoly vitába került Kossuth Lajossal.
A Lánchíd története
Pest és Buda között a 19. század első felében még nem állt állandó Duna-híd. A hajóhidat télre szétszedték, a folyó jegesedése pedig megnehezíthette vagy megakadályozhatta az átkelést. Az időjárástól függő kapcsolat egyre nagyobb gondot okozott a növekvő városoknak.
A kereskedőknek, az utazóknak és a mindennapi ügyintézés résztvevőinek kiszámítható összeköttetésre volt szükségük. Széchenyi a Pest és Buda közötti állandó híd megépítésének legfontosabb kezdeményezője és szervezője lett. Az ügy műszaki feladatokat, jogi döntéseket és hatalmas pénzügyi vállalkozást jelentett.

Kik dolgoztak a megvalósításán?
- Széchenyi István támogatást szerzett, szakembereket keresett, és közreműködött a vállalkozás jogi és pénzügyi feltételeinek megteremtésében.
- William Tierney Clark angol mérnök készítette a híd terveit.
- Adam Clark skót mérnök vezette az építkezést.
- Sina György bankár meghatározó szerepet vállalt a finanszírozásban és az építtető részvénytársaság megszervezésében.
A híd építése 1839-ben kezdődött. Ünnepélyes alapkőletételét 1842-ben tartották, átadására pedig 1849. november 20-án került sor. A többéves munka jól mutatja, milyen hosszú út vezetett egy reformgondolattól a megvalósításig.
A Lánchíd használatáért a nemeseknek is hídpénzt kellett fizetniük. Ez átkelési díj volt, amely a hídhoz kapcsolódó költségeket fedezte. A rendelkezés társadalmi jelentősége abban állt, hogy a nemesi kiváltság itt nem adott díjmentességet. A híd ezért a közteherviselés jelképévé is vált.
Széchenyi a kész hidat már nem láthatta: átadásakor Döblingben kezelték. A Lánchíd mégis életművének legismertebb alkotása lett. A városok összekapcsolása ahhoz a törekvéséhez illeszkedett, hogy Pest-Buda az ország gazdasági és szellemi központjává fejlődjön. A városegyesítés később, 1873-ban történt meg.
Hajók, folyók és ipari vállalkozások
A híd ugyanazt a célt szolgálta, mint Széchenyi számos más vállalkozása: könnyebbé és kiszámíthatóbbá tenni az emberek és az áruk mozgását. A gazdaság fejlődéséhez a termelés mellett a szállítás és a feldolgozás lehetőségeit is bővíteni kellett.
Gőzhajózás a Dunán
A rendszeres dunai gőzhajóforgalmat 1830-ban az Első Dunai Gőzhajózási Társaság indította el. Széchenyi részvényesként és szervezőként segítette a vállalkozás fejlődését: befektetőket keresett, és hajók beszerzésében is közreműködött.
A gőzhajók közlekedése kevésbé függött a széltől, és új lehetőségeket teremtett az utasok és az áruk szállítására. A Duna összeköttetést biztosított a birodalom különböző területei között, ezért a hajózás fejlesztése a kereskedelmet is élénkítette.
Ehhez kapcsolódott az óbudai hajógyár 1835-ös létrehozása. Széchenyi támogatta, hogy a társaság saját gyára Magyarországon működjön. A hajók építése és javítása munkát adott, és műszaki tudást hozott Pest-Budára.
Az Al-Duna hajózhatóbbá tétele
A gőzhajóknak a folyó adottságaihoz is alkalmazkodniuk kellett. A Vaskapu és a Kazán-szoros környékén sziklák és veszélyes folyószakaszok akadályozták a közlekedést. 1833-tól Vásárhelyi Pál mérnök irányításával műszaki munkák kezdődtek a helyzet javítására.
Széchenyi királyi biztosként szervezte a munkálatokat, és a szomszédos Oszmán Birodalom hatóságaival is egyeztetett. Sziklákat távolítottak el, valamint parti utat építettek a vontatáshoz. A hajózás feltételei javultak, az egész éven át biztonságos közlekedéshez azonban később további nagy beruházásokra volt szükség.
A József Hengermalom
Széchenyi támogatta a korszerű, gőzgéppel működtetett József Hengermalom létrehozását, amely 1841-re épült fel Pesten.
A gabona feldolgozása összekapcsolta a mezőgazdaságot az iparral. A korszerű malom a hazai malomipar fejlődését segítette, miközben gépekre, műhelyekre és képzett munkásokra is szüksége volt.
Gőzhajózás a Balatonon
Széchenyi a balatoni hajózás megszervezését is támogatta. A Kisfaludy gőzös 1846. szeptember 21-én, az ő 55. születésnapján indult első útjára.
A hajózás a tóparti települések kapcsolatát javította. Az utazás, a kereskedelem és a fürdőélet fejlődése egymást is ösztönözhette.
A Tisza szabályozása
A Tisza árvizei hatalmas területeket öntöttek el, veszélyeztették a településeket és bizonytalanná tették a gazdálkodást. A védekezéshez nagyobb térségeket összefogó tervre volt szükség, mert a folyó viselkedése több birtokot és települést egyszerre érintett.
Széchenyi a Helytartótanács közlekedési bizottmányának elnökeként támogatta Vásárhelyi Pál szabályozási terveit, és megszervezte a Tiszavölgyi Társulatot. A munkálatok 1846-ban kezdődtek meg; Széchenyi Tiszadobnál a jelképes első kapavágást is elvégezte.
A kanyarulatok átvágásával és a töltések építésével az árvízvédelem javítását, valamint mezőgazdaságilag hasznosítható területek bővítését célozták. A szabályozás hosszú folyamat volt, amely Széchenyi halála után is folytatódott.
Miért kellett ennyi különböző vállalkozás?
A termelőnek akkor érte meg növelni a termelést, ha az áruját fel is tudta dolgoztatni és el tudta szállítani. A malom, a hajó, a híd és az árvízvédelem a gazdaság más-más akadályát kezelte. Széchenyi a fejlesztéseket egymást segítő lehetőségeknek tekintette.
Crescence és a családi élet
Széchenyi életének fontos szereplője volt Seilern Crescence. Megismerkedésükkor Crescence Zichy Károly felesége volt. Széchenyi érzelmeiről naplóiban és leveleiben is írt; a kapcsolat hosszú időn át foglalkoztatta.
Zichy Károly halála után, 1836. február 4-én Széchenyi és Crescence összeházasodott. Két fiuk, Béla és Ödön megérte a felnőttkort. Leányuk, Júlia csecsemőként meghalt.
A családi élet mellett Széchenyi továbbra is sokat utazott, szervezett és dolgozott. Crescence kapcsolataiban és nehéz időszakaiban is fontos támasza volt. Széchenyi közéleti döntéseit ugyanakkor gazdasági tapasztalatai, politikai elképzelései és az országért vállalt felelőssége is alakították.
Naplói és levelei önmagával gyakran elégedetlen embert mutatnak. Rendszeresen mérlegelte, helyesen cselekedett-e, és sikerülhetnek-e tervei. A vállalkozásokban megmutatkozó kitartása belső kételyekkel és visszatérő önváddal párosult.
Az iratok az életmű megismerésének fontos forrásai. Segítségükkel a nyilvános szereplések mögötti személyes gondokat is láthatjuk, miközben az ország átalakulását természetesen a többi szereplő és a politikai környezet felől is vizsgálni kell.

Széchenyi és Kossuth vitája
Az 1830-as és 1840-es években a reformmozgalom egyre szélesebb támogatást szerzett. Kossuth Lajos az országgyűlésről szóló tudósításaival, majd 1841-től a Pesti Hírlap szerkesztőjeként a közvélemény egyik legfontosabb formálójává vált.
Széchenyi és Kossuth az ország felemelkedését és a polgári átalakulást akarta elősegíteni. A reformok sorrendjéről, a politikai eszközökről és a Habsburg-kormányzathoz való viszonyról azonban eltérően gondolkodtak.
Széchenyi elképzelése
A fokozatos gazdasági és társadalmi fejlesztést hangsúlyozta. A főnemesség mozgósításában és a kormányzattal kialakított együttműködésben is lehetőséget látott.
Attól tartott, hogy a politikai feszültség kiélezése megtorláshoz vagy fegyveres konfliktushoz vezethet, és veszélybe sodorhatja az addigi eredményeket.
Kossuth elképzelése
Szélesebb politikai támogatást keresett, különösen a köznemesség és a közvélemény körében. Az újságot és az ellenzéki szerveződést is felhasználta a reformok sürgetésére.
A gazdasági fejlődést a politikai és társadalmi változásokkal együtt kívánta előmozdítani, és határozottabb fellépést támogatott a kormányzattal szemben.
Széchenyi 1841-ben A Kelet népe című művében bírálta Kossuth politikai módszereit. Kossuth a Felelet gróf Széchenyi Istvánnak című munkában válaszolt. A vita fontos kérdése az volt, mekkora politikai nyomással és milyen kockázatok vállalásával lehet elérni a változtatásokat.
Különbség mutatkozott az iparfejlesztés eszközeinek megítélésében is. Kossuth a hazai ipar védelmét sürgette, és az 1844-ben létrejött Védegylet meghatározó szervezője lett. A tagok magyar áruk vásárlásával támogatták a hazai termelőket. Széchenyi vitatta Kossuth egyes gazdaságpolitikai megoldásait, miközben saját ipari vállalkozásaival szintén a fejlődést segítette.
A magyar nyelv és a nemzetiségek kérdése
Magyarországon különböző anyanyelvű népesség élt. A magyar nyelv közéleti szerepének erősödése ezért a szlovák, román, szerb, horvát, német és más közösségeket is érintette.
Széchenyi támogatta a magyar nyelv fejlesztését, ugyanakkor figyelmeztetett az erőltetett magyarosítás veszélyeire. Úgy gondolta, hogy a kulturális vonzerő és a példamutatás segítheti a magyar nemzeti törekvéseket; a kényszer ellenségeskedést kelthet. A korszak nyelvi vitái ezért az ország népeinek együttéléséről is szóltak.
Kossuth 1840-ben Széchenyit a „legnagyobb magyarnak” nevezte. A későbbi éles viták mellett is elismerte, milyen jelentős szerepe volt a reformmozgalom elindításában és az ország fejlesztésében.
Miniszterként az első felelős magyar kormányban
Az 1848-as forradalmi változások új helyzetet teremtettek. A reformok jelentős részét törvénybe foglalták: megszűnt a nemesi adómentesség, felszámolták az úrbéri jobbágyrendszert, és kimondták az ősiség eltörlését is. Az országot Batthyány Lajos vezetésével felelős magyar kormány irányította.
A felelős kormány azt jelentette, hogy a minisztereknek az országgyűlés előtt is felelniük kellett működésükért. Széchenyi közmunka- és közlekedésügyi miniszter lett. Kossuth ugyanennek a kormánynak a pénzügyminisztere volt.
Széchenyi korábbi aggodalmai ellenére vállalta a munkát az új rendszerben. A közlekedés fejlesztése olyan feladat volt, amelyben több évtizedes tapasztalatait használhatta fel. A vasutakat, a vízi utakat és a közutakat összekapcsoló hálózatban gondolkodott.
Közlekedési elképzeléseiben Pest-Budát az ország központjának tekintette. A fejlesztéseknek a térségek közötti kapcsolatokat és a kereskedelmet kellett erősíteniük. Ehhez összehangolt tervezésre és megfelelő pénzügyi háttérre volt szükség.
A magyar kormány és a bécsi udvar viszonya azonban egyre feszültebbé vált. A nemzetiségi konfliktusok és a közelgő fegyveres összeütközés Széchenyit súlyosan megviselték. Attól félt, hogy az országot háború és pusztulás fenyegeti.
Korábbi reformtevékenységét is önváddal szemlélte, mintha személyesen ő indította volna el a tragédiához vezető folyamatot. 1848 szeptemberének elején súlyos lelki válságba került, és a Bécs melletti Döbling gyógyintézetébe vitték. Ezzel miniszteri munkája véget ért.
A döblingi évek és Széchenyi halála
Széchenyi élete hátralévő részét Döblingben töltötte. Súlyos állapotának javulása időt igényelt. Később ismét olvasott, írt, látogatókat fogadott, és figyelemmel kísérte a politikai eseményeket.
Magyarországon eközben leverték az 1848–1849-es szabadságharcot. A megtorlás után olyan rendszer épült ki, amely korlátozta az ország önálló politikai döntési lehetőségeit. A császári kormányzat központosította az irányítást, és rendőri megfigyeléssel is igyekezett ellenőrizni a közéletet.
Ezt az időszakot neoabszolutizmusnak nevezzük. Alexander Bach belügyminiszter neve után Bach-rendszerként is ismert. A megnevezés az uralkodói hatalomra épülő, központosított kormányzásra utal.
Széchenyi az 1850-es évek második felében ismét közíróként lépett fel. 1859-ben Londonban jelent meg névtelenül Ein Blick című német nyelvű műve. Ebben élesen bírálta a kormányzat Magyarországról kialakított önigazoló képét és az elnyomó rendszer működését.
Ez az írás életútjának fontos fejleménye volt. A korábban együttműködésre törekvő reformer az 1848 utáni berendezkedést már határozottan támadta. Döblingből is részt akart venni az ország sorsáról folyó közéleti gondolkodásban.
A hatóságok felfigyeltek tevékenységére. 1860 márciusában házkutatást tartottak nála, iratait lefoglalták, és további fenyegető intézkedések lehetősége is felmerült. A zaklatás és a bizonytalanság újabb súlyos válságot okozott.
Széchenyi István 1860. április 8-án Döblingben öngyilkosság következtében meghalt. 68 éves volt. Nagycenken, a családi sírboltban temették el. Halála országszerte gyászt váltott ki, emlékezete pedig hamarosan a nemzeti közélet fontos részévé vált.
Széchenyi öröksége
Széchenyi életművének sokfélesége első pillantásra meglepő lehet. A nyelv fejlesztésétől a lótenyésztésig, a hiteltől a hídépítésig számos területen dolgozott. A kezdeményezések mögött azonban összefüggő elképzelés állt: Magyarország fejlődéséhez a tudást, a gazdasági lehetőségeket és az együttműködés feltételeit egyszerre kellett bővíteni.
A könyvekkel érveket adott a változtatáshoz. Az intézmények embereket kapcsoltak össze, a vállalkozások pedig megmutatták, hogyan lehet a terveket a gyakorlatban megvalósítani. A nyelvi művelődés, a társadalmi reform és a gazdasági fejlesztés így egymást támogatta.
Munkájához barátok, politikusok, mérnökök, bankárok, vállalkozók és munkások közreműködése kellett. Széchenyi jelentősége abban is állt, hogy képes volt ügyeket kezdeményezni, támogatókat keresni, és hosszú időn át dolgozni a megvalósításért.
Életútjának megismerése azt is segít megérteni, miért volt a reformkor vitákkal teli időszak. A változtatás szükségességét egyre többen felismerték, de a megfelelő lépésekről és a vállalható politikai kockázatról eltérően gondolkodtak. Széchenyi gondolatai és Kossuthtal folytatott vitái ennek az útkeresésnek meghatározó részei voltak.
A családi háttér lehetőségeket adott, az utazások új tapasztalatokat hoztak. Széchenyi ezekből kiindulva vizsgálta Magyarország gondjait, reformprogramot fogalmazott meg, majd intézményekkel és vállalkozásokkal dolgozott a megoldásokon. Az 1848-as fordulat és a későbbi elnyomás új helyzet elé állította; utolsó éveiben írásaival kapcsolódott vissza a közélethez.
Gondold végig: miért kevés egyetlen alkotással bemutatni Széchenyit?
A Lánchíd fontos része az életműnek, de könyvei, nyelvi és tudományos kezdeményezései, valamint gazdasági vállalkozásai együtt mutatják meg, hogyan képzelte el az ország átalakítását. A híd maga is összekapcsolta a közlekedés, a kereskedelem és a közös teherviselés kérdését.
Széchenyi István életútja időrendben
- 1791Szeptember 21-én megszületik Bécsben.
- 1809Megkezdődik katonai pályája.
- 1813Részt vesz a Napóleon elleni hadjáratban; a lipcsei csata körüli hadműveletekben futárfeladatot teljesít.
- 1815Első angliai utazása.
- 1818–1819Utazás a Földközi-tenger keleti térségében.
- 1822Nyugat-európai utazás Wesselényi Miklóssal.
- 1825November 3-án birtokai egyévi jövedelmét ajánlja fel egy magyar tudós társaság létrehozására.
- 1826Kilép a hadseregből.
- 1827Megalakul a Pesti Casino, Pesten lóversenyeket rendeznek; törvény rendelkezik a Magyar Tudós Társaság létrehozásáról.
- 1828Megjelenik a Lovakrul.
- 1830Megjelenik a Hitel, és megkezdi működését a Magyar Tudós Társaság.
- 1831Megjelenik a Világ.
- 1833Megjelenik a Stádium; megindulnak az al-dunai műszaki munkálatok.
- 1835Létrejön az óbudai hajógyár, amelynek magyarországi elhelyezését Széchenyi támogatja.
- 1836Február 4-én feleségül veszi Crescence-t.
- 1839Megkezdődik a Lánchíd építése.
- 1840Kossuth a „legnagyobb magyarnak” nevezi.
- 1841Megjelenik A Kelet népe; elkészül a József Hengermalom.
- 1842A Lánchíd ünnepélyes alapkőletétele.
- 1846Megkezdődik a Tisza szabályozása, és első útjára indul a Kisfaludy balatoni gőzhajó.
- 1848Közmunka- és közlekedésügyi miniszter lesz a Batthyány-kormányban. Szeptemberben Döblingbe kerül.
- 1849November 20-án átadják a Lánchidat.
- 1859Londonban megjelenik az Ein Blick.
- 1860Április 8-án meghal Döblingben; Nagycenken temetik el.
Kapcsolódó tananyagok
Széchenyi életútját a reformkor eseményei és a többi reformer elképzelései mellett érdemes tovább vizsgálni.
Trackbackek/Pingbackek