A francia forradalom
Miért robbant ki a francia forradalom? Okok, válságok, egyenlőtlenségek
A francia királyság volt ekkoriban Európa legnépesebb és egyik leggazdagabb országa. Az 1780-as évek vége felé a francia állam fizetésképtelenné vált.
Az előzményekhez hozzátartozik az uralkodó személye is. XVI. Lajost jobban érdekelte az evés, vadászat vagy a lakatoskodás, mint a kormányzati kérdések. Nem volt alkalmas az uralkodásra.
Felesége, Marie Antoinette pazarlásával, idegen mivoltával megszerezte a franciák osztatlan gyűlöletét, az udvar romlottságának a jelképévé vált. A pénzügyi válsághoz hozzájárult a korszerűtlen adózási rendszer is. Az újabb államcsőd elkerülése érdekében XVI. Lajos május 5-re összehívta a rendi gyűlést.
Rendi gyűlés
A városokat elárasztották a röpiratok, kiáltványok, és ezekben egyre harciasabban fogalmazták meg a nép követeléseit. Ilyen volt például Sieyes abbé: Mi a harmadik rend? című füzete, melyben a francia népet a francia nemzettel azonosította és bírálta a nemesség haszontalanságát.
A harmadik rend 600 küldöttet választhatott, ugyanannyit, mint a másik két rend együttvéve.
A nemesi rendet nagyobbrészt vidéki urak, az egyházit pedig az alsópapság tagjai képviselték. A harmadik rend képviselőinek java részét ügyvédek adták, de mintegy százan tőkések és üzletemberek közül kerültek ki.
Kedvezőtlen volt számukra azonban, hogy külön-külön üléseztek és rendenként szavaztak, hiszen így hiába volt a francia társadalomban a polgárságnak és a parasztságnak a legnagyobb aránya, ha csak 1 szavazatuk lehetett.
Sieyes abbé felvetette, hogy legyen közös ülésezés a rendenkénti szavazás helyett és fejenként szavazzanak. Ezután a harmadik rend előbb alsóháznak, majd nemzetgyűlésnek mondta ki magát.
Ehhez a papi rend is csatlakozott.
XVI. Lajos június 20-án javítási munkálatokra hivatkozva bezáratta az üléstermet, mire a nemzetgyűlés a labdaházba ment át és alkotmányozó nemzetgyűléssé alakult.
Az uralkodó ekkor már hiába próbálta visszaállítani a régi rendi formákat, Mirabeau márki vezetésével a gyűlés ellenállt. XVI. Lajos erre Párizs köré katonaságot vonatott össze, ez a lépés viszont az utcára vitte a küzdelmeket.
1789. július 12 – az első összecsapás a tüntetők és a király egyik osztaga között.
1789. július 14- én a Saint-Antoine negyed kézművesei felfegyverezték magukat és megkezdték a Bastille ostromát. Ez a nap vált a forradalom kezdőnapjává. A Bastille korábban a politikai foglyok börtöne volt, ekkora azonban az ostroma inkább szimbólikus jelentőségű volt, alig találtak bent néhány foglyot.
Alkotmányos monarchia (1789. július 14 -1792. augusztus 10)
A király rosszul mérte fel az eseményeket, ami július 14-én történt azt pusztán lázadásnak tartotta, azonban láncreakciót váltott ki. Hatására megindult a vidéki városok forradalma:
– községtanácsokat választottak
– nemzetőrséget szerveztek
– kastélyokat gyújtottak fel
Megkezdődött a nagy félelem időszaka.
1789. augusztus 4-én a kiváltságosok önként lemondtak előjogaikról.
1789. augusztus 26-án kiadták az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát
Ez az okmány évszázados kiváltságokat rombolt le. Legfontosabb alapelvei:- az emberek között csak társadalmi hasznosság szempontjából lehetnek különbségek- mindenkinek alapvető joga van a szabadsághoz, tulajdonhoz, biztonsághoz, ellenálláshoz- a törvény előtt mindenki egyenlő- meggyőződés, vallás, sajtószabadság mindenki joga- a közteherviselés legyen arányos- a törvények megengedőek és ne tiltóak legyenek- tilos az önkényeskedés- szét kell választani az államhatalmakat- a tisztségviselők legyenek számonkérhetőek
Olyan fontos dokumentumnak tartották, hogy a gyerekeknek ezen tanították meg az olvasást. A király azonban nem fogadta el a nyilatkozatot és a flandriai ezredet Versailles-ba hívta.
1789. október 5 – Asszonyok menete: Párizsba kényszerítették a királyt, aki felesküdött a törvényekre.
Gazdasági változások
– eltörölték a céheket- megszüntették a belső vámokat- bevezették az assignatákat (utalvány), ami eleinte a kisajátított egyházi javakra átváltható állami kötvény volt, később 1790-től papírpénzzé váltak.- kialakították az egységes méterrendszert
Politikai intézkedések
– centralizálták a közigazgatást, 83 egységesen irányított megyét hoztak létre- megjelentek a klubok, a szabad sajtó, mint a politizálás fő színterei. A leghíresebb klub az Alkotmány Barátainak Társasága, mely később a Jakobinus Klub nevet kapta. – a politikában feltűnnek a későbbi vezetők: Danton, Robespierre és Marat
Egyház
– megszüntették a papi testületeket és szerzetesrendeket- átszervezték az egyházat
Problémák
1791-től az élelmiszerárak teljesen ingadozóvá váltak, de a polgárság egy része nem volt hajlandó elfogadni az árak és az elosztás szabályozását. A királyt sokan szökésre és idegen csapatok toborzására buzdították.
1791. június 20-án XVI. Lajos és felesége megszökött, de a belga határ közelében felismerték és elfogták őket. A fővárosban ennek hatására ledöntötték az uralkodó szobrait . A polgármester ostromállapotot hirdetetett meg.
Lafayette tábornok kivonult a nemzetőrség csapatai élén és ágyúkkal a tömegbe lövetett. Ez teljesen megosztotta a közvéleményt.
1791 szeptember – elkészült az alkotmány, amit elfogadott a király is. Ez volt Franciaország első írott alkotmánya.
A célja:
1. Lehetetlen legyen az abszolutizmus visszaállítása
2. Olyan ésszerűen berendezett állam jöjjön létre, amelyben a tulajdonosok kezében van a hatalom.
1791. szeptember 30-án feloszlott az Alkotmányozó Gyűlés és megalakult a Törvényhoző Gyűlés.
1791. augusztus 27 – Pilnitzi nyilatkozat: az osztrák és porosz uralkodó beavatkozással fenyegette meg Franciaországot.
Legyen háború?
A király: szerette volna, mert ez volt az egyetlen esélye arra, hogy visszaszerezze a hatalmát
A girondisták (baloldal): szerették volna, mert kötelességüknek érezték a „forradalom exportját”, belső problémák megoldását várták volna tőle és azt, hogy a király színt valljon
Jakobinusok (szélső baloldal): ellenezték. Azt vallották, nem lehet a szabadságot más nemzetekre rákényszeríteni. Emellett féltek a felkészületlenségtől és nem bíztak a hadsereg vezetőiben.
Az uralkodó girondista kormányt nevezett ki, 1792. április 20-án bejelentették a hadüzenetet. Megkezdődött a nemzeti hadsereg megszervezése. A poroszok és az osztrákok megindultak a franciák ellen, és egy kiáltványt adtak ki, melyben lerombolással fenyegették Párizst, ha az uralkodónak bántódása esik.
1792. augusztus 10 – megostromolta a tömeg a Tuileriákat, Ezzel véget ért az alkotmányos monarchia.
Girondista köztársaság (1792. augusztus 10 -1793. június 2)
Új kormány alakult: a Végrehajtó Tanács. A nemzetgyűlésben a girondisták voltak többségben, a párizsi községtanácsban a jakobinusok. A kettős hatalom mellett gondot jelentett még a poroszok előrenyomulása is.
Danton lett az ország első embere
Danton nem volt hajlandó a francia csapatok visszavonására, megszavaztatta a forradalmi háborút, felállította a Forradalmi Törvényszéket, melynek fő feladata a gyanús elemek felkutatása lett.
A királyt börtönbe zárták, majd a verdun-i vereség után megkezdődött a terror. A párizsi börtönök foglyait lemészárolták. Elindult a vizsgálat nélküli leszámolás gyakorlata.
1792. szeptember 20 – Valmy csata – a franciák meg tudták állítani az egyesített porosz-osztrák sereget. Ugyanezen a napon összeült az új alkotmányozó gyűlés (Konvent) és kikiáltotta a köztársaságot.
1793. január – a Konvent minimális többséggel, halálra ítélte XVI. Lajost.
A külpolitikában is sikereket értek el, 1792. november – Dumouriez tábornok vezetésével Jemappes-nál döntő győzelmet aratott az osztrákok felett és ezzel Belgium francia kézre került. A Konvent Franciaországot forradalmi hatalommá nyilvánította és segítséget ígért az elnyomott népeknek
Belső gondok:
– élelmiszerhiány
– földigényt nem teljesítették
– egyre többen követelték az árak maximalizálását és a kereskedelem szabályozását.
1793 – létrejött az első koalíció Franciaország ellen: Anglia, Hollandia, Portugália, Spanyolország, Ausztria, Piemont és Nápoly vezetésével.
Közben Dumouriez tábornok vereséget szenvedett Hollandiában, és hogy elkerülje a felelősségre vonást, átállt az ellenséghez
Egyre több forradalmi intézkedést hoztak. Létrejött a Közjóléti Bizottság, amely mint végrehajtó hatalom a minisztériumok felett állt.
Danton már szeretett volna békét kötni, de a koalíció ezt nem akarta. 1793. június 2-án felfegyverzett tömeg vette körbe a Konventet és követelték, hogy a girondista képviselőket adják ki. A megfenyegetett Konvent kiadta őket, ezzel véget ért a girondista korszak.
Jakobinus diktatúra (1793. június 2-1794. július 27)
A hatalomra került jakobinusok helyzete minden eddiginél válságosabb volt:
– Északon az angolok és osztrákok, a Rajnánál a porosz és osztrák csapatok, délen a szárdok lendültek támadásba.
– Vendée megyéből elindult egy royalista tüntetés, melyet az angolok is támogattak, mintegy 60 megye csatlakozott hozzá
A megoldást a diktatúrában látták. A Közjóléti Bizottság teljhatalmat kapott.
Intézkedéseik:
– a megyék és hadsereg élére kinevezett biztosokat állítottak, központosítva ezzel a közigazgatást
– hivatalosan is meghirdették a francia terrort
– 1793. otóberében kivégezték Marie Antoinette-t, megrendezték a girondisták perét és kihirdették, nemcsak az árulókat, hanem a közömbösöket is meg kell büntetni.
A diktatúra hónapjaiban 17 ezer kivégzés történt.
1793. július: a jakobinus alkotmány kiadása:
– tartalmazta az általános választójogot
– az oktatáshoz és munkához való jogot
– minden ember boldogságát tűzte ki célul. A törvényt elfogadták, de a végrehajtását a forradalom utánra tűzték ki.
Bevezették a forradalmi időszámítást, melynek kezdete a köztársaság kikiáltásának a napja volt. A naptár 12 darab 30 napos hónapból állt, minden hónapnak új nevet adtak, de ez csak 1805-ig volt érvényben.
– felparcellázták és kiárusították az emigránsok földjeit
– maximalizálták az élelmiszerárakat és béreket
– újjászervezték a hadsereget, a fegyvergyártást, bevontak tudósokat is a kutatásokba. Teljes mozgósítást rendeltek el, ezzel a diktatúra egy 1 millió fős sereget ki tudott állítani és fenntartani. A „vagy győzől, vagy a vérpadon fogod végezni” növelte az elszántságot és csábító volt a gyors karrier lehetősége is.
1793-ra a külső ellenséget mindenütt a határok mögé szorították.
A jakobinusok tábora megosztott volt, különbözőképpen vélekedtek a külpolitikáról és a diktatúráról is.
A mérsékeltek: például Danton a terror és a diktatúra visszafogását akarta, kifelé pedig az angolokkal való megegyezést
A szélsőbal oldal: Hébert vezetésével, a forradalmi háború továbbvitelét akarta és a diktatúra kiszélesítését.
Középen állt Roberspierre, a „megvesztegethetetlen”, aki Saint-Just-szel együtt keresztülvitte a jobb és a baloldallal való leszámolást is, a vezetőket kivégeztették, de a terrort nem tudták megállítani, a helyzetet nem tudták normalizálni.
Kitágították a terror lehetőségét megadó törvényt, ami rémületet keltett. Bevezették a Legfelsőbb Lény kultuszát, ami erős ellenérzéseket szült.
A jakobinus tisztogatások eredményeképp elpusztult Franciaország középkori műemlékeinek jelentős része.
1794. július 27-én elfogták a jakobinus vezetőket és kivégezték őket.
Thermidori köztársaság (1794. július 27 – 1799. november 9)
A jakobinusok bukásával megállt a forradalom radikalizálódása. A középpolgárság visszaszerezte hatalmát. Kérdés, mi legyen Franciaországgal?
Voltak, akik a királyság visszaállítását szerették volna (ők külföldi támogatást is kaptak).
Voltak szélsőbaloldali csoportok, akik a teljes fogyasztói egyenlőséget akarták megvalósítani. A kormányzatnak sikerült mindkét irányzattal leszámolni, de megmaradtak a belső feszültségek. Egyre inkább a katonaságnak nőtt meg a szerepe a belpolitikában is.
A Konvent 1795. októberében egy új alkotmány megszavazása után feloszlott. A törvényhozó testület kétkamarás lett: az alsóház az Ötszázak Tanácsa, a felsőház a Vének Tanácsa lett.
A végrehajtó hatalom az öttagú Direktóriumé lett, amely a Közjóléti Bizottság utóda.
Védekező külpolitika helyett támadásba ment át, jelszavuk: legyenek természetes határaik.
Szétesett a Franciaország ellen lérehozott koalíció.
1795 – különbékét kötöttek Poroszországgal
1796 – megindultak Ausztria ellen. A két fő sereg sikertelen volt német területeken, de Bonaparte vezetésével az Itáliába küldött alakulat siket sikerre halmozott.
1797 – Campoformio – békét kötöttek az osztrákokkal
Hátra voltak még az angolok. A brit flottát nem tudták volna megtámadni, béketárgyalásokkal sikertelenül próbálkoztak, ezért Napóleon javaslatára Egyiptomban támadták meg az angolokat.
1798 – elfoglalták Kairót, de Nelson admirális megsemmisítette a hajóhadat.
1799 – második koalíció: Anglia, Olaszország, Törökország, Ausztria és Nápoly. Céljuk a francia határok visszaállítása volt. Napóleon közben visszajutott Egyiptomból és szétkergette az Ötszázak Tanácsát. Ezzel véget ért a forradalom negyedik korszaka és megkezdődött Napóleon uralma