Jean-Paul Marat

Egy megkeseredett tudós

Marat 1743-ban született Svájcban, egy protestáns vallásra áttért katolikus pap gyerekeként. Apja szigorú és alapos neveltetést biztosított számára, ennek köszönhetően Marat 16 éves korában egy tekintélyes és gazdag bordeaux-i kereskedőcsalád gyerekei mellé szegődött nevelőnek. Három évet töltött itt, majd felköltözött Párizsba, ahol természettudományt tanult.
Később hajóra szállt és Angliába ment, hogy orvosnak tanuljon. 1775-ben meg is szerezte orvosi diplomát a skóciai Saint Andrews nagy hírű egyetemén.
Ekkorra már két tanulmánya is megjelent nyomtatásban: a Tanulmány az emberi lélekről és az A rabláncok. A francia közvélemény ezeket a tanulmányokat teljes közönnyel fogadta.

1776-ban visszatért Franciaországba, letelepedett Párizsban és orvosi praxisba kezdett. Látványos sikert ért el d’Aubespine márkinő gyógyításában. Felfigyeltek rá és kinevezték XVI. Lajos öccse, Artois gróf testőrségének háziorvosává.
Orvosi teendői mellett minden szabad idejét kutatásokra fordította, legfőbb ambíciója az volt, hogy a Francia Tudományos Akadémia elismerését megszerezze. Értekezései: Fizikai kutatások a tűzről, Tanulmány a gyógyító hatású elektromosságról, lefordította Newton Optika című munkáját, de mind hatástalan maradt. Marat-t mélységes keserűséggel töltötte el mindez.

A nép barátja

Nem törődött bele, hogy a tudományos élet nem fogadta be, máshol próbált elégtételt szerezni.
1789-ben úgy döntött, hogy aktívan részt vesz a régi rend lebontásában, hogy így büntesse meg az igazságtalan társadalmat. Felhagyott tudományos tevékenységével, és megjelentette az újságjának első számát, amely kezdetben a Párizsi publicista, majd a Nép barátja nevet viselte.
A megjelenő cikkek idomultak a nép ízléséhez, előszeretettel használta az utca népének gyalázkodó stílusát, sokan ezért úgy vélték, hogy valóban hozzájuk szólnak a szavai. Egy csapásra ismert lett a városban.
Marat rendszeresen gyilkosságra, vérfürdőre bujtogatta az egyszerű népet, emiatt többször menekülnie is kellett, két alkalommal Angliába ment a hatalom haragja elől.
Marat eleinte az alkotmányos monarchia hívei közé számított, de elég hamar a múlt felszámolását hirdette, szélsőséges állásfoglalásaiban semmiféle mértéket nem ismert.
A nemzetőrség Mars-mezei brutális fellépésében, de főleg az 1792. szeptemberi vérfürdőben, amikor több mint 1500 foglyot lemészároltak a párizsi börtönökben, hathatós szerepet játszott a hangulatkeltése. Alaposan rászolgált a „guillotine kerítője” névre.
Amikor beválasztották a konventbe, Danton és Robespierre oldalán ő volt a hegypárt egyik vezérszónoka. 
Szeptember végén megváldolták, hogy Robespierre-rel és Dantonnal egy triumvirátust akart létrehozni. Marat ettől elzárkózott, de a diktatúra szükségességének gondolatát felvállalta.

1793. januárjában a név szerinti szavazásnál XVI. Lajos halálbüntetése mellett szavazott

1793-ban a vendée-i parasztfelkelés láttán Marat a jakobinus diktatúra bajnokává lépett elő, nem győzte sürgetni a forradalmi erők könyörtelen fellépését. Azok között volt, akik a leghangosabban követelték a felkelés véres elfojtását, és az uszításának meg is lett az eredménye.

1793. június 2-án a jakobinusokat hatalomra juttató felkelés sikerét főleg neki tulajdonítják. 
Robespierre-nek és társainak ezután már nem volt szükségük Marat-ra, aki egyre jobban elszigetelődött. Súlyosbodó bőrbetegsége miatt be sem járt az ülésekre, csak otthonában dolgozott. 

Charlotte Corday tőre

Egy bizonyos Charotte Corday 1793. július 13-án bejelentkezett a párizsi Rue de Cordeliers 30-as számú házba, ahol Marat élt. A fiatal lány erőteljesen követelte, hogy beszélhessen a népvezérrel, ezért Marat élettársa, Simone Evrard végül beengedte.
Marat épp fürdőt vett, amikor belépett, ekcémája miatt kénytelen volt mindennap több órát tölteni a forró vízzel teli kádban. Ahogy a lány meglátta, előrántotta a tőrét és mellkasába döfte.
Corday azonban ezzel épp az ellenkező hatást érte el, mint amit remélt: a terror új erőre kapott.
Marat mártírnak kijáró temetésben részesült, nevét városok vették fel, szobrokat emeltek neki, melyeket a jakobinus diktatúra bukása után el is távolítottak.