Olympe de Gouges

Élete

Marie Gouze 1748-ban született Montauban. Egy Pierre Gouze nevű hentesmester fogadta örökbe, anyja Anne-Olympe Mouisset. A hagyomány úgy tartja, hogy apja Lefranc de Pompignan márki, egy tehetségtelen arisztokrata, aki soha nem ismerte el lányaként. Marie gyerekkora szegénységben zajlott, neveltetése erősen hiányos volt. 
18 éves korában férjhez adták egy párizsi vendéglőshöz. Fia született, majd hamarosan megözvegyült, és visszatért szülővárosába.
1770-ben Párizsba költözött nővéréhez. Fiát gondos nevelésben részesítette. 
A fővárosban megismerkedett Jacques Biétrix de Rozières francia tengerészeti hivatal magas rangú tisztségviselőjével, aki megkérte a kezét, de nem akart hozzámenni. Rozières anyagilag támogatta, így jómódú polgárnőként élhetett. Gazdag családból származó édesanyjától megtanulta a társasági viselkedés szabályait, így könnyen bekerült a párizsi elit körökbe. 
Megalapította saját színtársulatát, amely politikai témájú darabokat adott elő Párizsban és környékén. 

Olympe de Gouges

1785-től Olympe de Gouges néven írt, első színdarabja a Zamore és Mirza, avagy szerencsés hajótörés ebben az évben jelent meg először nyomtatásban. A mű központi témája a rabszolgatartás elítélő ábrázolása. A színdarab miatt meggyűlt a baja a párizsi igazságszolgáltatással, és a darabot csak 1792-ben mutatták be.
A darab idején még érvényben volt a XIV. Lajos által hozott Néger törvény. Számos a királyi udvarban megforduló gazdag család jövedelme származott a gyarmati áruk kereskedelméből. Ők Olympe-t megrágalmazták, majdnem a Bastille-ba is került, de néhány jóakarója közbelépett és erre nem került sor. 
Olympe de Gouges pedig rendületlenül dolgozott tovább, nem törődve a kritikával. 

A forradalom viharában

Olympe de Gouges a forrongó korszakban meglátta a lehetőséget, hogy előtérbe kerülhessen, és széles körben ismertethesse politikai elképzeléseit.
Első jelentős röpirata a Levél a néphez címet viselte. Ebben az írásban a királyságot sújtó súlyos gazdasági gondok megoldásaként egy általános jövedelemadó bevezetését javasolta.
A következő Hazafias megjegyzések írásában ismét a kincstár feltöltésének módjain elmélkedett. Ahogy azonban az események felgyorsultak és radikálisabb fordulatot vettek, úgy változott ő is. 
Számos röpiratot jelentetett meg saját költségére, szenvedélyes tűzzel vett részt a forradalmárok vitáiban. Politikai eszméi a girondistákéhoz állt közel, feltétlen csodálója volt Dumouriez tábornoknak, ami hozzájárult helyzete romlásához, amikor a tábornok átállt az osztrákokhoz. 
1791-ben az Emberi és polgári jogok nyilatkozatát alapul véve megszövegezte az: A női és polgárnői jogok nyilatkozatát. Az előszavában így írt:
„Férfi, képes vagy igazságos lenni? Ezt egy nő kérdezi tőled, és legalább ettől a jogától nem foszthatod meg. Mondd, kitől kaptad korlátlan hatalmadat, hogy nőtársaimat elnyomd?
…Tekints a bölcs Teremtőre, … nézz a természet rendjében megtalálható különböző nemű egyedekre…A felvilágosodás és a tiszta ész századában egyedül a férfi … akar – már semmivel sem igazolható oktalansággal – uralkodni a másik nem felett, aki pedig szellemi képességeinek teljes birtokában van. A férfiak saját jogegyenlőségükkel csak maguk számára akarnak hasznot húzni a forradalomból, hogy még több szavuk legyen.”
Kifejtette, hogy férfi és nő egyenlő, követelte, hogy a magánjogi és politikai törvények ne tegyenek különbözőséget a két nem között és adják vissza a nők természetes jogait, melyektől az előítéletek miatt fosztották meg őket. 
Követelte a házasság felbontásának lehetőségét. A girondisták követelésére ezt törvényben engedélyezték is. 
Azt is kérte, töröljék el az egyházi esküvőt, helyettesítsék a férfi és nő által aláírt polgári szerződéssel. 
Olyan anya- és gyermekvédelmi rendszer elméletét is kidolgozta, melyet nagy vonalakban ma is ismerünk. A szegénység és munkanélküliség enyhítésére nemzeti műhelyek felállítását, a koldusok számára menhelyek létrehozását javasolta. 

Az „arcátlan”

1793-ban folyamatosan tiltakozott a forradalmat kísérő túlkapások ellen. Olyannyira irtózott az erőszaktól, hogy XVI. Lajos perében önként ajánlkozott a király védőügyvédjének. 
1793 júniusában Robespierre elrendelte a girondisták letartóztatását, Olympe de Gouges ismét nyiltan tiltakozott ez ellen.
Augusztusban ezért őt magát is letartóztatták. A Saint-Germain-des-Prés-i apátság börtönébe került, de egy elfertőződött seb miatt kórházba vitték. Elzálogosította ékszereit és sikerült átkerülnie a szanatóriumba, ami tulajdonképpen a gazdagok fogdája volt. Tisztázni akarta magát a felhozott vádak alól. Két röpiratot sikerült kicsempésznie a börtönből, amit széles körben terjeszteni is kezdtek. Civil rendőrök azonban felfigyeltek rá, és jelentették.
November 2-án reggel bíróság elé állították. Védőügyvéd nélkül nagyon ügyesen védekezett a vádak ellen, de rögtön végrehajtandó halálos ítélet lett a büntetése.
Alig maradt pár perce, hogy a fiának búcsúlevelet írjon. A levél soha nem jutott el a címzetthez.
A kivégzésen több tanú elmondása szerint nagyon bátran viselkedett, utolsó mondata: Honfiak és honleányok, bosszuljátok meg halálomat.
Pierre-Gaspard Chaumette ügyész véleménye róla: „Emlékezzetek arra a férfias némberre, az arcátlan Olympe de Gouges-ra, aki politizálni akart, és törvényt sértett. A törvény megbosszulta, és a nyaktiló vasa alatt pusztította el ezeket az erkölcstelen személyeket. … És Önök utánozni akarják ezeket a némbereket? Nem, csak akkor érzik majd Önök megbecsülésre érdemesnek önmagukat, ha azt teszik, amire a Természet eleve rendelte a nőket. Azt akarjuk, hogy a nők tiszteljék önmagukat, s ezért alkalmazunk kényszert.” (Chaumette is nyaktiló alatt fejezte be az életét 1794-ben)