A francia forradalom

• Milyen volt Franciaország gazdasági helyzete az 1780-as évek végén, és hogyan hatott ez a társadalomra?
• Miért volt elégedetlen a harmadik rend, és milyen változásokat követelt?
• Miért hívta össze XVI. Lajos az általános rendi gyűlést, és mi lett az eredménye?
• Hogyan alakult meg a Nemzetgyűlés, és milyen szerepet játszott a forradalom előkészítésében?
• Miért volt szimbolikus jelentőségű a Bastille, és miért támadta meg a nép ezt az épületet?

Nézd meg ezt a videót Napóleonig: Francia forradalom és Napóleon

XVI. Lajos bukása és a Francia Köztársaság születése

A rendi gyűlésből alkotmányozó nemzetgyűléssé alakuló testület eltörölte a kiváltságokat:
– a nemesi adómentességet
–  papi tizedet
– megszüntették a jobbágyterheket

Franciaországban megszűnt a feudális rendszer. Az államadósság csökkentésére az egyházi földbirtokokat nemzeti tulajdonba vették, majd kiárusították.

Az alkotmányozó nemzetgyűlés elfogadta az Emberi és polgári jogok nyilatkozatát.

A forradalom kezdetén megfogalmazott jelmondat, a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” a francia társadalmi és politikai átalakulás alapelvévé vált. A Nemzetgyűlés kinyilvánította, hogy minden ember egyenlő, és az állam vezetőinek hatalma a néptől származik. Ennek ellenére XVI. Lajos király ellenállt a Nemzetgyűlés döntéseinek, és nem volt hajlandó együttműködni a kialakuló új rendszerrel.

1791-ben, amikor a királyi hatalom egyre inkább veszélybe került, XVI. Lajos családjával együtt megkísérelte a szökést. A terv szerint Lajos inasnak, Marie Antoinette pedig szolgálónőnek adta volna ki magát, azonban az utazás során egy postamester felismerte a királyt a pénzérméken látható portré alapján. A királyi családot fogolyként kísérték vissza Párizsba, ahol házi őrizetbe kerültek. A szökés kísérlete árulásnak minősült, és a király elleni bizalom végleg megrendült; innentől egyre többen követelték a monarchia teljes eltörlését.

Külföldön az európai nagyhatalmak, különösen a Habsburg Birodalom és Poroszország, Franciaországgal szemben követelték a király jogainak visszaállítását, attól tartva, hogy a forradalmi eszmék más országokra is átterjednek. 1792 tavaszán háború tört ki Franciaország és a Habsburg Birodalom, valamint Poroszország között, ami a forradalmi kormány számára újabb kihívásokat jelentett.
A háborúkra keress rá itt.

Ahogy a belső feszültségek fokozódtak, XVI. Lajost börtönbe vetették, és a forradalmi seregek elfoglalták a királyi palotát.
1792 szeptemberében kikiáltották a köztársaságot, miközben a francia hadsereg megállította az osztrák és porosz seregek előrenyomulását. Az új köztársaság számára Lajos szökési kísérlete és az ellene felhozott árulás vádja elég bizonyítékként szolgált:
1793 januárjában XVI. Lajost bíróság elé állították, ahol „egyszerű francia állampolgárként” hazaárulás vádjával halálra ítélték és guillotine általi kivégzéssel végezték ki. Ez az esemény megerősítette a köztársaságot és új korszakot nyitott Franciaország történelmében.

Guillotine (mozaweb)

A nyaktilót, mint kivégzőeszközt, már az ókorban is ismerték, és különböző változatai elterjedtek a középkori és kora újkori Európa több királyságában. Azonban a 18. század francia forradalma hozta el számára a „sikertörténetet.” Bár Joseph-Ignace Guillotin nem a guillotine feltalálója volt, 1789-ben ő terjesztette a Nemzetgyűlés elé  javaslatát, amely a kivégzések humánusabbá tételére irányult, ezért a nevéhez kötötték ezt az eszközt.

A javaslatot végül 1792-ben fogadták el, és az első guillotine-t Tobias Schmidt német zongorakészítő készítette el április 11-re. Az eszközt két héttel később használták először nyilvánosan Párizsban, ahol egy útonállással és rablással vádolt elítéltet végeztek ki.

A nyaktiló egyszerű szerkezet volt: két függőleges oszlopból, egy padból és további stabilitást biztosító elemekből állt. Az oszlopok között egy ferde éllel ellátott penge mozgott, amely gyorsan végezhetett az elítélttel. A halálraítélt fekvő vagy térdelő helyzetben került a padra, testét lekötötték, nyakát kalodába fogták. A magasból lezuhanó súlyos penge azonnal elválasztotta a fejet a törzstől.

A forradalom ideje alatt Párizsban 2625 embert végeztek ki guillotine-nal, köztük olyan híres személyeket is, mint XVI. Lajos, Marie Antoinette, valamint a forradalmárok Danton és Robespierre. A kivégzéseket a Sanson család, a francia főváros híres hóhérdinasztiája végezte. A guillotine használatát Franciaországban közel kétszáz évvel később, 1977-ben alkalmazták utoljára halálbüntetés végrehajtására.

A forradalmi terror

A francia hadsereg sorozatos vereségeket szenvedett a háborúban, és felszínre kerültek az ellentétek a királyellenes politikai mozgalmak között.
– az országon belül is számos város és tartomány lázadt fel a köztársaság ellen.
– az élelmiszerárak az egekbe szöktek
– a parasztság pedig egyre nehezebben látta el élelemmel a hadsereget.
Ebben a feszült légkörben elindult a politikai bűnbakkeresés, ami polgárháborúhoz vezetett. A forradalom megvédése jelszóvá vált.

1793. május 31-én felfegyverzett párizsi tömegek követelték 32 nemzetgyűlési képviselő kizárását. Egy képviselő megpróbálta tárgyalás útján eltávolítani a tömeget, de a nemzetőrség a tömeg oldalára állva ágyúkkal kényszerítette vissza a képviselőket az ülésterembe. Végül engedtek a nyomásnak, és elrendelték azoknak a képviselőknek az őrizetbe vételét, akik szemben álltak Robespierre irányvonalával. Őket rövidesen ki is végezték.

A forradalmi kormányzat a köztársaság védelmére hivatkozva felfüggesztette az alkotmányos szabadságjogokat, és diktatúrát vezetett be.
– az „ellenforradalmárok” vagyonát elkobozták, és szétosztották a szegények között.
– maximálták a létfontosságú árucikkek árát
– a gazdagokat kötelezték, hogy kölcsönt adjanak az államnak
– minden belső lázadást levertek, és kivégezték mindazokat, akiket a forradalom ellenségének tartottak
– az általános hadkötelezettség bevezetésével és szigorú intézkedésekkel újjászervezték a hadsereget, amely ezután győzelmet aratott a Franciaországot fenyegető idegen seregek felett.

A radikális jakobinusok fenntartották a terrort, még azután is, hogy az országot sikerült megvédeni a külső támadásoktól. Robespierre, a jakobinusok vezére, már azokat is kivégeztette, akikről csak feltételezte, hogy szembeszegülhetnek az akaratával.

Danton és Robespierre

Az egykori népszerű vezető, Danton, visszavonult a politikától a forradalmi terror hatására, ám amikor látta, hogy a jakobinusok saját soraikat is megtizedelik, megpróbálta jobb belátásra bírni Robespierre-t. Az indulatok elszabadultak, és Danton azzal vádolta Robespierre-t, hogy összekeveri saját ellenségeit a köztársaság ellenségeivel.
Nem sokkal később Dantont is perbe fogták és kivégezték. Amikor a kivégzésére vitték, és szekere elhaladt Robespierre ablaka előtt, Danton így kiáltott: „Követni fogsz ezen az úton.”

A mindent és mindenkit fenyegető terror ellen lázadva, a jakobinusok ellenfelei összefogtak. 1794 júliusában elfogták és kivégezték a jakobinus vezetőket, köztük Robespierre-t is, ezzel véget vetve a jakobinus diktatúra 13 hónapos rémuralmának.

Feladat:

csoportosítsd, mi tartozik a demokráciához és mi a diktatúrához
– a haza ellenségeit azonnal meg kell büntetni
– még a bűnösöket is megilletik bizonyos jogok
– ha az ország végveszélybe kerül, a vezető megszegheti a törvényt annak érdekében, hogy elhárítsa a veszélyt.
– büntetést csak a független bíróság szabhat ki
– a vezető bármit megtehet a haza védelmében
– mindenkire ugyanazok a törvények vonatkoznak
– vannak olyan szabályok, amelyeket egy vezető sem szeghet meg
– mindenkinek jogában áll bármilyen véleményt megfogalmazni
– aki mást mond, mint a haza érdeke, az bűnös
– akiről kiderül, hogy a haza ellensége, annak többé semmihez sincs joga.

Forrás: https://www.nkp.hu/tankonyv/tortenelem_6_nat2020/lecke_05_015

Élet a diktatúra után:

Egy korabeli párizsi újság így írt a diktatúrát követő időszakról:
‘A diktatúra idején a párizsiak megnémultak, s kishitűen remegtek; a klubokban húzódtak meg, s csak nyilvános ünnepségeken táncoltak. […] Egyszerre a falakon kivirítottak a plakátok, s táncmulatságot hirdettek. […] Minden bálterem mellett játékszoba, büfé frissítőkkel, ragyogó kivilágítás. […] Ez itt az átlátszó ruhák, a csipkétől remegő kalapok, az arany, a gyémánt, a fátylak, a selyemsálakba burkolózó állak fejedelmi gálája. […] Minden nő fehérbe borult, s a fehér minden nőnek jól áll.’

Tíz érdekesség a francia forradalomról.
Összefoglalás a francia forradalomról.