Edward Jenner

Gyerekkora és tanulmányai

Edward Jenner 1749-ben született Berkeleyben, a Bristolhoz közeli kisvárosban, egy kilencgyermekes lelkészcsalád nyolcadik gyermekeként. Fiatal korában gyakorlati tapasztalatokat szerzett egy helyi kirurgus mellett, de az elméleti alapokat csak később sajátította el. Huszonegy évesen a híres sebész, John Hunter tanítványa lett Londonban, aki azt tanácsolta neki: „Ne spekulálj – próbáld ki.” Ez az egyszerű, de mélyreható mondat Jenner egész tudományos pályáját meghatározta.

1773-ban visszatért szülővárosába, ahol orvosi praxist kezdett. 1788-ban, madártani tanulmányai miatt a Royal Society tagjává választották, de igazi hírnevét nem ez, hanem a feketehimlő elleni küzdelem hozta meg.

A feketehimlő: A legrettegettebb kór

A feketehimlő a 18. században az egyik legpusztítóbb betegség volt. Az emberek életük során szinte elkerülhetetlenül elkapták, és a súlyosabb esetek halálozási aránya meghaladta az 50%-ot. A túlélők gyakran elcsúfultak, de védettséget szereztek a későbbi fertőzésekkel szemben.

Már évszázadokkal Jenner előtt is próbálkoztak a variolációval (inokulációval), amely során a betegség enyhébb változatát szándékosan idézték elő. Bár néha sikeres volt, a módszer sokszor súlyos, halálos kimenetelű fertőzéseket okozott, így a varioláció kockázatos szerencsejátéknak számított.

Az első vakcina születése

Jenner figyelmét egy tehenészlány megjegyzése keltette fel: azt állította, hogy aki átesett a tehénhimlőn, az nem kaphatja el a feketehimlőt. Jenner megfigyelte, hogy a tehénhimlőt terjesztő emberek között valóban ritka a feketehimlő, és kísérletezni kezdett.

1796 májusában a nyolcéves James Phipps lett Jenner kísérletének alanya. A fiú karján Jenner óvatosan megvágta a bőrt, és Sarah Nelmes tehenészlány kezén lévő tehénhimlő-hólyagból származó váladékot dörzsölt bele. A gyermek enyhe betegséget kapott, amelyből hamar felépült. Hat héttel később Jenner szándékosan megfertőzte őt feketehimlővel, de a fiú immunis maradt. Ezzel Jenner bebizonyította, hogy a tehénhimlő védelmet nyújt a feketehimlő ellen.

A tehén latin neve, vacca, inspirálta a „vakcina” elnevezést, amelyet Jenner adott az új módszernek. E kísérlet etikai szempontból ma már elfogadhatatlan lenne, de óriási lépést jelentett az orvostudomány fejlődésében.

Harca az elismerésért

Jenner 1797-ben a Royal Society elé terjesztette felfedezését, de elutasították azzal az indokkal, hogy elmélete túlságosan eltér a kor elfogadott tudományos ismereteitől. Ennek ellenére Jenner nem adta fel: saját költségén publikálta eredményeit, és Londonban próbált önkénteseket találni, de kezdetben senki sem jelentkezett. A lapok gúnyrajzokat közöltek, amelyek a tehénhimlővel oltott embereket szarvakkal és tehénfejekkel ábrázolták.

Csak hazatérve tudott újabb oltásokat beadni, többek között saját gyermekének is. Az első sikerek gyorsan terjedtek, és meggyőzték az embereket. Angliában a királyi családot is beoltották, Napóleon pedig brit hadifoglyokat engedett szabadon Jenner személyes közbenjárására.

A vakcina világméretű sikere

Jenner vakcinájának hatékonyságát hamar felismerték világszerte. Oroszországban az első beoltott gyermeket Vakcinovnak nevezték el, és a nemzet költségén taníttatták. A kötelező oltás bevezetése először Napóleon nővére, Élisa Bonaparte hercegnő uralkodása alatt történt 1806-ban Luccában és Piombinóban. Az angol parlament csak 1853-ban hozott törvényt a kötelező oltásról.

Jenner számos kitüntetést kapott, díszdoktorátusokat és pénzbeli támogatásokat is, hogy a vakcinázáson dolgozhasson. Az orvosi kollégium tagjai közé viszont nem vették fel, mivel Jenner visszautasította a felvételi vizsga letételét, mondván, hogy a vakcina önmagában elegendő ajánlólevél.

Öröksége és emlékezete

Edward Jenner élete végéig szülővárosában praktizált, ahol 1823. január 26-án, 73 éves korában hunyt el agyi érkatasztrófa következtében. Egykori háza ma múzeumként működik, tiszteletére szobrot állítottak a gloucesteri katedrálisban, és egy másik szobra a Trafalgar térről Kensingtonba került.

A feketehimlő elleni küzdelem végül 1980-ban ért véget, amikor az Egészségügyi Világszervezet (WHO) bejelentette, hogy a betegséget sikerült felszámolni. Jenner forradalmi munkája nemcsak a himlőt győzte le, hanem megalapozta a modern immunológia tudományát is. A Holdon egy kráter viseli nevét, és 2002-ben a BBC a 100 legnagyobb brit közé sorolta.

Edward Jenner története a tudományos elszántság és emberi elhivatottság példája, amely örökre megváltoztatta az orvostudományt és a világot.