Ezen a napon történt: 1946. július 5.

A bikini története

1946. július 5-én egy különös, két részből álló fürdőruha került a figyelem középpontjába – és azóta is vitákat szül.
Tudd meg, honnan ered ez a ruhadarab, miért okozott akkora botrányt, és hogyan lett a modern strandviselet egyik legmeghatározóbb darabja!

A bikini története

Bikinit viseltek már az ókorban is?

Sok történelemmel foglalkozó cikk valahogy úgy kezdi a bejegyzéseit, hogy már az ókorban is…és ez most sincs másképp.
Kr. e. 1400 körül a görög vázákon olyan sportoló nőket látunk, akik meglepően modernnek tűnő, bikinihez hasonló ruhadarabokat viselnek.
Az ókori Rómában pedig fürdőző nőket ábrázoló mozaikok is tanúsítják: a test látványa nem mindig volt tabu.
Sőt, egészen az 1600-as évek közepéig sok helyen természetes volt a ruha nélküli fürdőzés.
Mi volt akkor olyan újszerű a bikiniben 1946-ban?

Római kori mozaik sportoló nőkről a Villa Romana del Casale-ból, akik bikiniszerű öltözetet viselnek – i. sz. 4. század

Forrás: Wikipedia

Radikális fordulat a fürdőruhák terén

Az 1800-as években radikális változás állt be. A fürdésre használt ruha már egy felső ruházatból, egy térdig érő buggyos nadrágból és egy harisnyából állt. A fürdőzésre szánt öltözék jellemzően ráadásul gyapjúból készült. A ruha vízben pillanatok alatt nehézzé és tapadóssá vált, így az úszás leginkább küzdősportnak számított.

De a dolog nem állt meg itt. A hölgyek nem a parton öltöztek át – túl sok lett volna a kíváncsi tekintet. Ehelyett fürdőkocsik segítették a diszkrét vízreszállást. Ezek kerekekre szerelt kabinok voltak, amelyekbe a nők lépcsőn másztak fel, majd a kocsit lovak (vagy markos férfiak) behúzták a tengerbe. A kabin hátsó ajtaján keresztül lehetett a vízbe ereszkedni – távol a férfiaktól és a közönségtől.
Miután a fürdő véget ért, zászlóval jelezték, hogy készen állnak a szárazföldre való visszatérésre.

Mindez jól mutatja, hogy mennyire távol állt a korszak szemlélete a test szabad bemutatásától – és milyen sokat változott a helyzet, mire 1946-ban a bikini robbanásszerűen megjelent.

Fürdőkabinban öltözködő nő, 19. század vége – a viktoriánus fürdőzési szokások tipikus jelenete.”

Forrás: Wikipedia

Útban a modern fürdőruhák felé

A bikini története egy igazi úttörővel vett nagy fordulatot: Annette Kellermann ausztrál úszónő 1907-ben szó szerint sokkolta a közönséget, amikor egy testhezálló, egyrészes fürdőruhában jelent meg a tengerparton. Akkoriban a női fürdőruha még rémálomszerű szabásból állt – hosszú ujj, buggyos nadrág, harisnya –, Annette viszont szabadon hagyta a nyakát, a vállát és a lábait. Skandallum!

Később azt állította, hogy le is tartóztatták Revere Beach-en közszeméremsértésért, de úgy tűnik, ezt inkább a marketing kedvéért találta ki – sem rendőrségi, sem újsághírek nem támasztják alá az esetet.

Ami viszont tény: az egyrészes fürdőruhája annyira népszerű lett, hogy saját női fürdőruhamárkát indított. Ez volt az első igazi lépés a modern, sportos, kényelmes női fürdőruha irányába – vagyis ez a bikini előszobája.

Annette Kellermann a „Venus of the South Seas” című 1924-es film plakátján, sellőjelmezben

Forrás: Wikipedia

És jött a következő mérföldkő: 1912-ben, a stockholmi olimpián először indulhattak nők az úszás versenyszámaiban. A sport és a divat összeért: ettől kezdve a testhez simuló úszódressz lett a sztenderd, karok és lábak szabadon, funkció az első helyen – divat a másodikon.

Egyre rövidülnek a fürdőruhák

A bikini története itt már látványos fordulóponthoz ér: az 1930-as évekre a női fürdőruhák egyre testhezállóbbak lettek. 1932-ben, a hollywoodi Három a pályán (Three on a Match) című filmben már felbukkant a hasat szabadon hagyó, kétrészes fazon. Egy évvel később, 1933-ban Dolores del Río lett az első nagy sztár, aki kétrészes fürdőruhát viselt a vásznon (Repülés Rióba).

Aztán jött a második világháború, és mindent megváltoztatott – még a stranddivatot is.

A hadiipar elképesztő mennyiségű anyagot igényelt: gyapotot, selymet, gyapjút, nejlont, gumit. 1942-ben az amerikai War Production Board kiadta az ún. L-85-ös szabályzatot, amely előírta, hogy a női strandviselet anyagfelhasználását legalább 10%-kal csökkenteni kell.

A divatipar reagált: a gyártók leszedték a felesleges anyagrészeket, eltűntek a szoknyák, fodrok, derékrész kiegészítők – és a kétrészes, hasvillantós fürdőruha lett az új norma.

Nem divatból lett rövidebb a fürdőruha – a textilhiány vezetette rá a világot a bikinire.

Jane Wyman 1935-ben, kétrészes fürdőruhában egy strandon pózol

Forrás: Wikipedia

Elérkezett a bikini ideje

1946 nyarán Nyugat-Európa hosszú idő után először élvezhette a béke nyarát. A világháború borzalmai után az emberek – szó szerint – levegőhöz jutottak. A francia divattervezők pedig igyekeztek olyan ruhákat megálmodni, amelyek tükrözik ezt a felszabadult, optimista hangulatot.

Anyag azonban még mindig alig akadt – így született meg a modern bikini történetének kezdete.

Két tervező, Jacques Heim és Louis Réard szinte egy időben állt elő saját, kétrészes fürdőruha-terveivel. Heim „atome” névre keresztelte az övét – az anyag legkisebb részecskéje után. Azt állította, ez a világ legkisebb fürdőruhája. Az „atome” valóban rövidebb volt, mint az 1930-as évek fürdőruhái – de az alsórész még takarásban tartotta a köldököt.

1946-ban készült divattörténeti jelentőségű fénykép Micheline Bernardiniről az első bikini bemutatóján, Párizsban

Forrás: Wikipedia

Július 5-én, mindössze négy nappal az amerikai Bikini-atollnál végzett atombomba-teszt után, Réard is bemutatta saját kétrészes modelljét. Az új darabhoz új név is kellett: a „bikini” elnevezés  merész volt, de Réard remélte, az ő ruhadarabjával is annyira tele lesz majd a sajtó, mint az atombomba-teszttel.

A dizájn tényleg robbanásnak számított: Réard bikinije két háromszög alakú melltartó-részből, és egy minimálisan takaró alsórészből állt, melyet oldalt zsinórok fogtak össze. Ez a bikini olyan merész volt, hogy egyetlen modell sem vállalta a bemutatását. Réard végül egy 18 éves revütáncosnőt, Micheline Bernardinit kérte fel, hogy viselje a bikinit a párizsi Piscine Molitor uszodában. A lány a kezében egy kis dobozt tartott – pont abba fért bele az egész bikini.

„Akárcsak az atombomba, a bikini is kicsi és pusztító” – mondta Louis Réard.

És tényleg: 50 000 rajongói levelet kapott Bernardini – a legtöbbet férfiaktól.

A bikini hatása

 

A bemutatóról készült képek és tudósítások világszerte bejárták a sajtót. Egyedül a The International Herald Tribune kilenc cikkben foglalkozott az eseménnyel.
Jacques Heim atome-ja még igazodott a negyvenes évek erkölcsi elvárásaihoz, de végül Louis Réard merészebb darabja aratta le a sikert. Bár Heim fürdőruháját viselték először a tengerparton, és kezdetben több fogyott belőle, a „bikini” elnevezés végül örökre bevésődött a divattörténetbe.

A korai bikinik még pamutból és jerseyből készültek – de az üzenetük már akkor is világos volt: a test szabadsága egyben a lélek felszabadulása is.