Fedezd fel a nap történelmi pillanatait

Ma, július 8-án, 1947-ben jelentették be, hogy egy „repülő csészealjat” találtak Roswell közelében.
Azóta is találgatják: valós földönkívüli látogatás volt, vagy csak egy félrement katonai kísérlet?

Egy szokatlan közlemény jelent meg 1947. július 8-án az amerikai sajtóban: 
A hadsereg birtokába került egy repülő csészealj.
Még egy nap sem telt el, és a hadsereg már visszakozott: a hivatalos magyarázat szerint mindössze egy meteorológiai ballon zuhant le. Ezzel azonban elindult a lavina. Azóta emberek milliói vitatkoznak: valóban földönkívüli látogatás történt? Vagy csupán egy titkos katonai kísérlet?
A Roswell-incidens lett az UFO mítoszok alfája és omegája – a 20. század egyik legismertebb összeesküvés-elmélete.

Forrás: Wikipedia

Három évtizedes csend – majd jött a gyanú

Bár 1947-ben még szenzációként robbant a hír, a Roswell-incidensről hosszú ideig alig esett szó. Miután a hadsereg meteorológiai ballonként magyarázta a roncsokat, a média érdeklődése gyorsan alábbhagyott.

Ráadásul épp ezután derült ki, hogy egy másik „lezuhant csészealj” – az idahói Twin Falls-i eset – csupán egy kamaszfiúk által barkácsolt, jukebox-alkatrészekből összeeszkábált átverés volt. Ez az álhír tovább csökkentette a repülő csészealjakba vetett hitet, és egy időre háttérbe szorította a témát.

De a kételyek megmaradtak…

A hidegháborús Amerika társadalma egyre gyanakvóbbá vált.
A Kennedy-gyilkosság, a vietnámi háború és a Watergate-botrány megrendítették a közbizalmat – és ahogy nőtt az állammal szembeni szkepszis, újraéledt a Roswell-történet is, már egészen más megvilágításban.

Az emberek már nem csak egy lezuhant tárgyról beszéltek, hanem:

• összeesküvésről,

• eltitkolt idegen űrhajóról,

• és akár földönkívüli testekről is.

Ekkor született meg az, amit ma a Roswell-mítoszként ismerünk: egy kormány által elhallgatott földönkívüli esemény képe, amit sokan „kozmikus Watergate”-nek neveztek.

Az átverés, amiből Roswell legendája született

1948-ban, alig egy évvel a roswelli eset után, újabb „lezuhant csészealj” híre kezdett terjedni – ezúttal Aztec, Új-Mexikó környékéről.

Két férfi, köztük a hírhedt szélhámos Silas Newton, kitalált egy történetet, amely szerint idegenekkel teli űrhajó csapódott be a sivatagba. A történet szerint a hatóságok a roncsból kis szürke humanoid lényeket, földönkívüli fémeket, és ismeretlen írásjeleket gyűjtöttek be – majd mindent eltussoltak, nehogy pánik törjön ki.
Az ötlet annyira hatásos volt, hogy még a Variety magazin is közölte Frank Scully tollából – aki később könyvet is írt róla.
Az egész történet azonban kamu volt. De – és ez az igazán érdekes – az Aztec-hoax elemei lassan „átcsúsztak” a Roswell-mítoszba is.
A valóságban Roswellnél csak fólia, pálcikák és ragasztószalag került elő – de a későbbi verziókban már szürke idegenek, ismeretlen eredetű anyagok és földönkívüli technológia tűnt fel a történetekben. Ezek nem a helyszínről, hanem az Aztec-sztoriból származtak.

Mire Roswell újra bekerült a médiába a ’70-es–’80-as években, az emberek már az Aztec-féle részleteket is valósként kezdték emlegetni.

Hangar 18 – egy raktár, ami sosem létezett (vagy mégis?)

A ’70-es évektől egyre több történet keringett arról, hogy a Roswellnél (vagy Aztecnél) talált földönkívüli testeket és űrhajómaradványokat titokban elszállították… méghozzá egy bizonyos „Hangar 18” nevű létesítménybe.

A pletykák szerint ez a titkos hangár az ohiói Wright-Patterson légibázison működött, és idegen technológiát vizsgáltak, majd rejtettek el benne.

A Hangar 18 ötlete először Frank Scully könyvében jelent meg, majd több másik mű is továbbvitte – például a The Fortec Conspiracy (1968), amely egy kitalált katonai egységről szólt, amely más nemzetek technológiáját próbálta visszafejteni.

Az áttörés 1974-ben jött, amikor Robert Spencer Carr – sci-fi író és összeesküvés-hívő – azt állította:
az Aztecnél talált idegen holttesteket a Hangar 18-ben tárolják, sőt – egyesek boncolást is láttak.

Az amerikai légierő persze tagadta, hogy létezne ilyen hangár. A történetük szerint Carr egyszerűen csak újrahasznosította a Fortec Conspiracy fikcióját.

A legenda belép a popkultúrába

1980-ban megjelent a Hangar 18 című film, amely dramatizálta Carr állításait, és ezzel új lendületet adott a Roswell-mítosznak. A rendező szerint ez volt a „Roswell-történet modern feldolgozása”, még jóval azelőtt, hogy a Roswell-sztori újra berobbant volna a köztudatba.
Azóta a „Hangar 18” fogalom egyfajta szimbólummá vált: egy hely, ahol a „kormány elrejti az igazságot”. Még ha soha nem is létezett ilyen néven raktár – az elmélet tovább él.

Roswell visszatér – és most már mindeki figyel

1978-ban történt valami, ami újraindította a Roswell-mitológiát.
Az ismert ufókutató, Stanton Friedman interjút készített Jesse Marcel őrnaggyal, azzal a katonatiszttel, aki 1947-ben a roncsokat szállította Roswellből Fort Worthbe.
Marcel 30 év hallgatás után azt állította: a meteorológiai ballon csak fedősztori volt, amit ő látott, az szerinte földönkívüli eredetű lehetett.
1979 decemberében Marcel újabb interjút adott a National Enquirernek, amely 1980 elején címlapsztoriként tálalta az ügyet.
Az őrnagy olyan anyagról beszélt, amit kézzel össze lehetett gyűrni – majd az visszanyerte eredeti formáját. Most már a tévé is felfigyelt a sztorira. A műsorban Marcel azt nyilatkozta:
„Szerették volna, ha nyilatkozom, de nem volt szabad. Nem tehettem mást, mint hogy hallgattam. Ramey tábornok volt az, aki tájékoztatta az újságírókat… azt mondta nekik, hogy felejtsék el az egészet. Csak egy meteorológiai ballon volt. Persze, mi mindketten tudtuk, hogy nem így van.”

A gyerekkori emlék: „lila jelek egy fémgerendán”

A kutatók Marcel fiát, Jesse Marcel Jr.-t is megszólaltatták. A fiú azt állította: 10 éves korában apja megmutatta neki az idegen roncsokat – köztük egy kis gerendát, amelyen lila, hieroglifaszerű jelek voltak.
Később kiderült: ezek a minták megegyeztek egy játékboltban készült ragasztószalag díszítésével, amit a Project Mogul használt az eszközeinél.

Könyvek, kutatások, új szereplők

Friedman később szerzőtársat keresett, és William L. Moore mellett megnyerte a hírhedt paranormális szerzőt, Charles Berlitzet is (aki korábban a Bermuda-háromszögről írt).
Hármójuk nevéhez fűződik az első nagy sikerű könyv, The Roswell Incident (1980), amely először említette az idegen testeket is – bár Marcel erről sosem beszélt. A szerzők szerint egy földönkívüli űrhajó repült át az Új-Mexikói sivatagon, amerikai atomfegyverek után kémkedve, amikor egy villámcsapás miatt lezuhant.
A történet szerint a legénység meghalt, az amerikai hadsereg pedig eltitkolta az egészet, hogy elkerülje a pánikot.

A könyvben szerepel egy másik állítólagos szemtanú, Lydia Sleppy, a KOAT rádióállomás telexgép-kezelője, aki azt állította: egy riportertől kapott hírt kezdett gépelni, amikor központi utasítással megszakították az üzenetküldést.

A narratíva egyre színesebb lett

A ’80-as–’90-es években kutatók tucatjai – köztük Kevin Randle és Donald Schmitt – szemtanúk tucatjait interjúvolták meg, egyre részletesebb (és gyakran egymásnak ellentmondó) beszámolókat gyűjtve.

A történet így folyamatosan formálódott:
– egyesek csak roncsokat láttak,
– mások már testeket is,
– néhányan pedig katonai elhallgatásról, fenyegetésekről számoltak be.

A Brazel család emlékei

Mivel Mac Brazel (aki a roncsokat találta) már 1963-ban meghalt, a gyermekeihez fordultak.
– William Brazel Jr. azt állította, apját letartóztatták és titoktartásra kényszerítették,
– de ugyanebben az időszakban mások látták Macet a városban, sőt rádióinterjút is adott.

A lánya, Bessie Brazel Schreiber, aki apjával együtt gyűjtötte össze a roncsokat, úgy emlékezett:
„Mintha viaszos papír és alufólia keveréke lett volna. Volt rajta valami színes virágmintás szalag is…”
Ez a Project Mogul által használt anyagokra utal – nem földönkívülire.

Majestic 12 – Egy titkos csoport… vagy csak ügyes hamisítás?

A ’80-as években újabb lökést kapott a Roswell-összeesküvés: névtelen forrásból kiszivárgott dokumentumok szerint a kormány már 1947-ben létrehozott egy titkos szervezetet, a Majestic 12-t (MJ-12), hogy kezelje a földönkívüliekkel kapcsolatos ügyeket – elsősorban a roswelli űrhajó- és testmaradványokat.

1984-ben egy névtelen csomag érkezett Jaime Shandera ufókutatóhoz. Benne fényképek állítólagos kormánydokumentumokról, amelyek részletesen beszámoltak az MJ-12 megalakulásáról.

Az anyag állította, hogy:

• Roswellnél valóban idegenek zuhantak le,

• a testeket begyűjtötték,

• a hajó pedig felderítő egységként működött,

• a Majestic 12 pedig ennek titkos kivizsgálására alakult.

De mi volt az igazság?

Az iratok sosem kerültek elő eredetiben – csak fotókról ismerjük őket.
Szakértők szerint tele voltak:

• formázási hibákkal,

• hamis aláírásokkal (pl. Truman elnök aláírását más dokumentumból másolták).

1989-ben a MUFON konferencián Bill Moore bevallotta, hogy hamis információkat terjesztett, és más kutatókat is félrevezetett. Ezzel együtt a Majestic 12 története szerves része lett a Roswell-mítosznak, még ha már szinte minden elemét cáfolták is. 

Forrás: Wikipedia

Glenn Dennis – a balzsamozó, aki űrlényekről mesélt

1989-ben Glenn Dennis, egykori temetkezési vállalkozó azt állította, hogy többször is hívást kapott a Roswell-i bázisról és érdeklődtek nála kis méretű, hermetikusan zárható koporsók felől. Egy ápolónő ismerőse pedig azt mondta neki: jelen volt egy földönkívüli boncolásánál.

Dennis hamar a történet egyik „sztártanúja” lett – a Unsolved Mysteries című műsor 1989-es epizódjában 28 millió néző hallotta a történetét, és szerepelt a 1994-es Roswell filmben is. 1991-ben megalapította a híres Roswell UFO Múzeumot Walter Haut társaságában.

De valójában?

A boncolást látó ápolónő nevét Glenn Dennis kétszer is meghamisította – előbb Naomi Selfként, majd Naomi Sipesként nevezte meg. Miután egyik név sem szerepelt semmilyen 1947-es katonai nyilvántartásban, Dennis beismerte, hogy kitalálta a neveket.
Több UFO-kutató (pl. Karl Pflock és Kevin Randle) is elhatárolódott tőle, és úgy vélték, Dennis története egy gyenge krimi forgatókönyvére emlékeztet.

A ’90-es évek elejére már több száz tanú jelentkezett – de minél több vallomás született, annál homályosabbá vált a történet.
A két vezető UFO-szervezet (Friedman–Berliner és Randle–Schmitt) egymással is vitába keveredett a helyszínek, időpontok, és események kapcsán.

A légierő hivatalos válasza (1994-1997)

Forrás: Wikipedia

A jelentések szerint a titoktartás a katonai program miatt volt, nem az ufók miatt. A Roswell-sztori azonban már a popkultúra része lett: filmek, sorozatok, könyvek, múzeumok, fesztiválok, szuvenírek épülnek rá. Bár a bizonyítékok alapján egyértelmű, hogy a Roswell-incidens egy félreértett katonai baleset volt, a mítoszok nem mindig tényekből születnek – hanem abból, amit az emberek látni, hinni, vagy mesélni szeretnének.