Mezopotámia története

Neolit forradalom, városépítés

Ahol a Tigris és az Eufrátesz völgye találkozik, ott született meg az egyik legkorábbi civilizáció. A folyóvölgyek termékeny talaja bőséges termést adtak – de csak akkor, ha jól meg tudták szervezni az ehhez szükséges munkát.

A sumér városokban kiépültek a csatornarendszerek, fallal vették körül magukat. Uruk városát például Kr.e. 2750 körül Gilgames félkör alakú bástyákkal erősítette meg. 

A városoknak már 100-200 fős hadserege volt, melyeket elsősorban a kereskedelmi útvonalak védelmére használtak. A sikeresen hódító királyok meggazdagodtak, és lassan kialakult a hatalmi háromszög:

• templomi/szent negyed
• uralkodói-kormányzati központ
• köznép, kézművesek városrésze

A városok közül különösen Ur városa emelkedett ki, kedvező fekvésű kikötővárosa miatt. 

Proto-ékírásos jelek – korai sumér illusztrációk a Dzsemdet-Naszr korszakból, Kr.e. 3100-2700. 

A városállamok ekkor már egymással is versengtek, minden városállam megpróbált gabonát és kézműipari terméket kivinni és fát, követ, fémeket állatokat behozni. 
Két út állt előttük: szövetségre léptek egymással vagy meg akarták hódítani egymást

Ekkor lépett színre Sarrukin (Sargon), aki elsőként egyesítette a sumér városokat. Új fővárost alapított, Agadét, amelyről az egész birodalom a nevét kapta.
Sarrukin 5500 fős, félelmetesnek számító hadsereget állított fel, és leromboltatta a városok falait, hogy ne lázadjanak. A templomgazdaságokat beolvasztotta a királyi birtokba, és központosította a hatalmat. A kereskedelmet államilag támogatta, ám ezzel kiszorította a peremvidékek népeit. Ez váltotta ki a guti törzsek erőszakos betöréseit, amelyek végül megdöntötték az akkád hatalmat.

Valószínű Sarrukin megrongált szobra Ninivéből. Ma: Bagdadban, Irak Múzeumban

A gutik nomád állattenyésztők voltak, laza törzsszövetséggel, katonai demokráciával. 3-6 évente választottak egy királyt, akinek a hatalma nem volt örökletes. Dél-Mezopotámia viszont nem érdekelte őket, így lehetőségük nyílt ismét a felvirágzásra. 
Kr. e. 2076 után Ur városa újraegyesítették az országot. Megerősítették a tengeri kereskedelmet, helyreállították a csatornahálózatot, víztározókat építettek. Szabályozták a víz szintjét és az elszikesedett talajt megjavították. Hatalmas mezőgazdasági fejlődést értek el. Újjászervezték a közigazgatást, megdöntötték a gutikkal összefonódó arisztokráciát és létrejött egy új uralkodó osztály. Az uralkodó a „Sumer és Akkád királya” címet vette fel, istenkirályi rangban, az ország minden földjének tulajdonosaként.

A fellendülésnek az éghajlatváltozás vetett véget. A 3. évezredben a térség éghajlata melegebb, szárazabb lett, megindult egy népvándorlás. Sumér egyre kevésbé tudott ennek ellenállni, szövetségesei elpártoltak tőlük. A városok újra felépítették a falaikat, 2007–ben pedig lerombolták Urt és fogságba vetették a királyt. 

A sumerek beolvadtak az akkád nép közé, eltűntek a sumér városok.

A sumér nyelv lassan holt nyelvvé vált,  Babilon emelkedett fel. Itt az amorita dinasztia uralkodott, közülük a legismertebb uralkodó Hammurapi (1792-1750).
Az uralkodó megpróbálta csökkenteni az adósrabszolgák számát (hiszen neki bevételkiesést okozott, ha nem fizetett adót), szabályozni kezdték a legfontosabb termékek árát. , megpróbálták szabályozni a béreket is. Egy aratómunkás napi bére 8 kg gabonának megfelelő ellenérték volt. 
Hammurapi legfontosabb célja Dél- és Közép-Mezopotámia felvirágoztatása. A peremterületeket ő sem csatolta be a gazdaságba, ezek az emberek Babilónt megszálló hatalomnak tekintették. 
Hammurapi törvénye a Gilgames eposz mellett a kor legfontosabb írásos emléke:
A törvények egy 2,25 méter magas fekete sztélén maradtak fenn: felül dombormű ábrázolja az uralkodót Samas napisten előtt, alatta 282 törvénycikk sorakozik. Bár a bíróságokra nem voltak kötelezőek, mégis mércét adtak az igazságos ítélkezéshez. Innen származik a híres „szemet szemért, fogat fogért” elv, a lex talionis.
A befejező rész Hammurapi isteni jellegét és törvényei igazságosságát taglalja és hosszan sorolja az átkokat, melyek azokra sújtanak, akik a törvényeit esetleg eltörlik. 

A korszakban a társadalom három rétegre oszlott:

• teljes jogú szabadok (király, arisztokrácia, szabad parasztok, kézművesek, papok, katonák),
• nem teljes jogú szabadok (katonák, templomi szolgálatban állók),
• rabszolgák (a lakosság 20–25%-a), akik bizonyos jogokkal mégis rendelkeztek.

Hammurapi után már folyamatos volt a hanyatlás, végül a hettiták támadása alatt omlott össze a birodalom a 16. században. 

Hammurapi (aki áll)  a törvényoszlopa csúcsán Samas istennel (ő ül)

Az asszírok kereskedőkből katonai nagyhatalommá váltak. I. Tukulti-apil-esarra (1115–1077) katonai reformokkal modernizálta a hadsereget. Később II. Assur-nasir-apli több ezer harci szekeret és lovasságot vetett be, új városokat alapított.
A 7. században Asszíria a Közel-Kelet urává vált, fővárosa Ninive volt, ahol a híres könyvtár több ezer ékírásos agyagtáblát őrzött. De a birodalom túlterjeszkedett: 612-ben Ninive elbukott, az asszír hatalom örökre eltűnt.
Kr.e. 605-ben Karkemis mellett a babilóni trónörökös, Nabu-kudurri-uszur legyőzte az Asszíria segítségére siető egyiptomi sereget is, ezzel Babilón vált Kelet első számú uralkodói hatalmává.

Assur-ban-apli oroszlánvadászata

Az asszírok bukása után a káldok, vagyis az újbabiloniak vették át a hatalmat. Nabú-kudurri-uszur (Nebukadnezár) (Kr. e. 605-562) uralkodása alatt Babilon Kelet első számú nagyhatalmává vált. Az ő nevéhez kötik a város fénykorát, a legendás városfalakat és a „függőkertet”.
Erről a függőkertről számos görög történetíró beszámolt, de nagyon kevés a bizonyíték arról, hogy valóban létezett-e. 
A feljegyzések szerint a kert azért épült, hogy felvidítsa  Nabú-kudurri-uszur feleségét Amüthiszt, a méd királylányt.
Ahonnan ő jött, sok hely, fa, virág élt, Mezopotámia viszont egy nagy, sivatagos terület volt, hát hatalmas honvágya lett. A király eldöntötte, épít egy olyan építményt, ami úgy néz ki, mint a médek néhány épülete, létrehoz egy mesterséges hegyet és a tetejére egy függőkertet rakat. 
Egy másik elképzelés szerint a függőkertek az Eufrátesz partján épült teraszokon álltak és a folyóból szivattyúk segítségével látták el vízzel, így termesztettek rajtuk rózsát, gránátalmát, fügét, mandulát, diót. Babilón ásatója, és a Biblia ezt véli megerősíteni. 
Más kutatások szerint az asszír király, Szín-ahhé-eriba ninivei palotájában voltak ilyen függőkertek, erre utal a görög elnevezés is. Szemiramisz – vélhetően Sammuramat asszír királyné görögösített neve. 
Az Újasszír Birodalomból maradt ékírások is alátámasztják ezt, van egy felirat, mely szerint ismertek egy bronzból készített csavarszerkezetett, ami nagy magasságba volt képes felemelni a vizet. 

Nabu-kudurri-uszur elhatározta, hogy a városát a világ fővárosává teszi. Hatalmas fallal vette körül Babilón keleti oldalát. Hatalmas eőfeszítéssel próbált „egekkel versenyre kelő” emléket hagyni maga után. A jól szervezett, de a kívülálló számára kaotikusnak tűnő városról  nem véletlenül kapta a nevét a „bábeli zűrzavar”. 
Hérodotosz így írt a falrendszerről:
„A falak tetején egymással szemben emeletes épületeket húztak fel, közöttük pedig négyesfogatnak is elegendő utat hagytak. A falakon körben száz torony áll, melyek, akárcsak ajtók és küszöbök, bronzból készültek.”
Bár Hérodotosz gyakran túloz, de ezt az ásatások is igazolták. A város tégláit hosszú évszázadokon át különböző építkezésekhez széthordták. 
Babilón legmagasabb pontján egy hatlépcsős, majd száz méter magas toronytemplom, Marduk isten szentélye állt. 
A külsövárost a belső várossal a máig is csodaszámba menő Istar kapu kötötte össze. 

Szemirámisz függőkertje

A birodalom bukása

Keleten a babilóniakkal szövetséges médek államát Kr. e. 555-ben lerohanták a perzsák. A perzsák királya: Kürosz a két országot egyesítette, így Babilón határában megjelent egy hatalmas katonai erőt képviselő birodalom. 
Média bukásával a perzsák kezére kerültek a legkiválóbb lovakat nevelő vidékek, területén nagy bőségben találtak fémeket is. 
Kr.e. 539-ben kitűnően felfegyverzett, hatalmas perzsa hadak támadtak Babilónra. A babilóni hadsereg összeomlott, Kürosz katonái harc nélkül vonultak be Babilónba. 

Átnézted Mezopotámia történetét? Lépj tovább a következő témával